18. rész

- Azt hiszem, hogy meg kéne beszélnünk a dolgokat. - mondtam miután elengedett.

- Rendben... - húzta el a száját. - Szerintem menjünk a hotelbe, ahol megszálltunk. - mutatott a kocsi felé.

- Én szerintem meg inkább menjünk a lakásomhoz. - indultam el az utcán "haza" felé.

Hallottam, ahogyan Calum jön mögöttem.

Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Az a bizonyos kínos csönd állt be közénk. Megérkeztünk és én bent levettem a kabátom és a cipőmet. Calum követte a példámat. A konyhába mentem, ahol a pultnak támaszkodva figyeltem az ajtóban álló fiút. Ő is hasonlóképen tett.

- Miért csináltad ezt velem? Miért kellett megcsalnod engem? - kérdeztem hirtelen.

Ő csak a cipője orrát pásztázta. Nem mert a szemembe nézni.

- Én... - habozott. Határozottan ki merem jelenteni, hogy habozott. És ekkor az a képzeletbeli pumpa bennem az egekig szökött. Legalább lenne benne annyi, hogy elmondja mi volt az a dolog, ami miatt azt a késztetést érezte, hogy más karjaiban keresse a vigaszt. 

- Mi én? Calum! Mi én? Mondd meg! - kiabáltam rá.

- Én csak... - tönkre tettük a 15 éven keresztül jól működő barátságunkat azzal, hogy abban a buliban megcsókoltuk egymást. Igaz, hogy én az előtt is szerelmes voltam belé, de ha nem dugja le a torkomon a nyelvét, akkor minden ugyan olyan lenne, mint akkor. Lenne egy remek barátom, aki mindenben támogat és ez fordítva is ugyan így működne.

- Elhidegültél tőlem, igaz? Ez a nagy has és a plusz kilók! Minek kéne neked egy idegesítő, terhes lány. Rohadtul nem ilyennek ismertelek meg! - odamentem hozzá és a mellkasát kezdtem ütni. A könnyeim eközben utat törtek maguknak. 

- Nem erről van szó! April, én szeretlek! - fogta meg a csuklóm, hogy ne ütögessem tovább. 

- Ha igazán szeretnél nem csináltad volna ezt velem. - kiabáltam. A hajam az arcomra tapadt a könnyeimtől.

- Én csak megijedtem, oké? - tört meg hirtelen. - Nem álltam készen egy babára, legalább is akkor azt hittem, de amikor hazamentem és nem voltál ott én rájöttem, hogy nekem te és a baba jelentetek mindent! April, én rettentően sajnálom. Bármit megtennék értetek! Ha kell térden állva könyörgök! Semmit sem jelentett az a lány! Szeretlek! - nézet mélyen a szemembe és a mondókája végére neki is eltörött a mécses.

Mondataira reagálni sem volt időm, mert rögtön utána éreztem valami forró dolgot végig folyni a lábaimon.

- Bepisiltél? - kérdezte Calum meglepetten.

- Te fatökű! Elfolyt a magzat víz! Szülni fogok! - éreztem, hogy a szívem egy ütemet kihagy. Basszus!