15. rész

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan telik az idő. Az előbb még csak az oviban homokoztunk. Most meg két hét múlva szülni fogok. Nyolc és fél hónapja már az, hogy odafentről megajándékoztak az én kis Pennymel. Calum, mint mindig most is mindenben segít. Fantasztikus apa lesz. A szerelmünk csak úgy virágzik. A srácok tünemények, de persze ott bujkál bennük az a csibészség ami eddig is. Apuék is mindenben mellettem állnak.

Elmentem sétálni az egyik közeli parkba. A három jó madár otthon építi a káoszt. Calum elment a szüleihez. Eddig mindig vitt engem is. Furcsa.

Sétáltam a szökőkút felé, hogy ott leülhessek egy padra. Végül nem értem el oda, mert az egyik padon megláttam egy ismerős arcot. Calum volt az, amint épp egy gyönyörű szőke hajú lánnyal nyált cserélt. A csaj az ölében ült.

Végig megcsalt. Minden túlságosan is boldognak és könnyűnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen. Mintha egy dráma filmbe csöppentem volna bele.

A szememet égetni kezdték a könnycseppek. Sarkon fordultam és a házig futottam. Vagyis inkább csak gyors sétáltam,  mert a baba miatt a futás nem megy.

A házba beérve nem találtam a fiukat. Felmentem a szobánkba és egy random bőröndbe beledobáltam a cuccaimat. Egy másikba, pedig a baba dolgait. Nem fogom itt hagyni, ha már megvan.

Amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a házat. Direkt nem hagytam semmi üzenetet. Csak el akartam tűnni.

A bankkártyámon volt elég pénz, mert Calum azt folyton utalta rá. Hiába kértem azt a seggfejt, hogy nem kell...

Fogtam egy taxit és a reptérre mentem vele.

Elmegyek.

Egyedül fogom felnevelni a kislányomat.

A reptérre érkezve kifizettem a fuvart és a csomagokkal együtt mentem be a váróba.

Londonba megyek. Azt a várost mindig is szerettem. Ráadásul még angolul is beszélnek.

Vettem egy repülőjegyét és vártam, hogy elindítsák a beszállást a gépre.

Egy óra után végre helyet foglalhattam a gépen. Eddigre a srácok köztük Calum is rengetegszer hívott vagy irt. Üzeneteket is kaptam.

Feladó: Calum ❤❤
Ap! Minden rendben?

Feladó: Calum ❤❤
Hol vannak a cuccok?

Feladó: Calum ❤❤
Mi történt bby?

Feladó: Calum ❤❤
Elhagysz?

Jó meglátás Calum. Át kell írnom a nevét seggarcra.

Feladó: Seggarc 
Vedd  fel!

Feladó: Seggarc 
Válaszolj már, kérlek!

Hülye pöcs....

Feladó: April 
Címzett: Seggarc 
Láttalak a parkban a szőke csajjal. Befejeztük Calum. Örökre vége. Ne keress. 

Feladó: Seggarc 
Ne! Ne csináld ezt! Meg tudom magyarázni!

Feladó: Seggarc 
April! Kérlek! Szeretlek! Nem teheted ezt! A gyerekemet hordod  a szíved alatt! Kérlek!

Nem hatott meg. Felőlem akár a híd alá is mehet. Összetörte a szívemet.

14. rész

Reggel Calum ölelő karjai között ébredtem fel. Kikeltem az ágyból és elkészültem.
Lementem és csináltam reggelit a szamaraknak.

Délben még mindig aludtak a srácok, ezért felmentem, hogy legalább Calumot felkeltsem, mivel ma megyünk ultrahangra.

Már az ötödik hónapja élek az én kis pocaklakómmal.

Nagyon izgatott vagyok, mert ma kiderül, hogy Penny vagy Adam lesz-e a baba, azaz lány vagy fiú.

Őszintén nekem mindegy, hogy fiú vagy lány. Én mindenhogyan ugyan annyira szeretni fogom. Csak az a lényeg, hogy egészségesen jöjjön világra.

Nálam viszont csak egy ember izgatottabb, az pedig Cal. Rettentően izgul. És nem túlzok. Tizenöt éve a legjobb barátom (khm.. Most már nem csak az) és még soha sem láttam ilyennek. Ha már egyet rosszabbul lépek mindent eldobva fut oda hozzám, hogy minden rendben van-e. Az elmúlt egy hónapban csak azt hajtogatja, hogy, ha fia lesz akkor majd megtanítja focizni, vagy ha lánya lesz akkor nem lesz egy rózsaszín ruhája sem és senki egy ujjal sem fog hozzá érni. A rózsaszínes dologba bele is egyeztem. Na, de persze ilyenkor mindig kijavítom, hogy ő nem csak a te fiad, hanem az enyém is és a lánynál is ugyan így.

Calum az ágyban feküdt. A fehér takaró a derekáig volt csak rajta. Mindig egy szál boxerben alszik ezért izmos, kidolgozott felsőteste látvány tárult elém. Elmosolyodtam a látványon és az ajtóban szobrozva kezdtem el csodálni őt. Nagyjából tíz perc múlva mikor észbe kaptam, hogy még mindig csak állok és nézem közelebb mentem hozzá. Az ő oldalán leültem az ágy szélére. Elkezdtem egyik kezemmel az arcát, a másikkal a hátát cirógatni.

Egy -két perc múlva el is kezdett ébredezni. Morgott egyet és a hátára fordult. Mivel így már az ágy közepén feküdt befeküdtem arra a kicsi helyre ahol eddig ő volt. Az arcát kezdtem el pici puszikkal behinteni. Láttam, hogy egy  mosolyt próbál elrejteni az arcáról.

- Hoody, tudom, hogy ébren vagy! - nevettem fel.

- Ha így akarsz felkelteni, akkor nem fogok ugye tudod? - nyitotta ki azokat a csodálatos csokoládé barna szemeit. - Na, most kérek egy nagy cuppanós puszit ide. - mutatott a szájára.

- Na, mi van? Már parancsolgatunk is? - húztam fel a szemöldököm.

- Gyerünk asszony! - csapott a fenekemre, majd utána bele is markolt. Egy halk nyögés csúszott ki a számon tette miatt. Ő ezt egy széles mosollyal jutalmazta. Megforgattam a szememet, majd közel hajoltam hozzá. Mikor ajkaink már súrolták egymást az ajtón hirtelen berobbant Ashton. Nem igazán zavartatta magát. Azt mondta, hogy fél óra múlva ott kell lennünk a nődokinál.

Hiper szuper üzemmódba kapcsolva magunkat kezdtünk el készülődni. Igaz én már kész voltam, de Cal két emberes meló.

A kocsiban amíg a barátom vezetett én bekapcsoltam a The Beatles - Hey Jude c. dalát.

Szerencsére időben odaértünk. A váróban leülve vártuk, hogy az orvos szólítson minket.

Nem kellett sokáig várnunk.

A doktornő szólított minket mi pedig egymás kezét szorongatva sétáltunk be.

Üdvözöltük egymást, a doki néhány dolgot kérdezett tőlem.

Felfeküdtem az ultrahangos asztalra és felhúztam a fehér pólóm a melleim alá. Dr. Henderson a hasamra nyomta a hideg gélt. A kis szerkezetet, pedig elkezdte mozgatni növekvő pocakomon.

Calum a bal oldalamon idegesen szorongatta a kezemet.

- Nos, szeretnék tudni a baba nemét? - mosolygott a doktornő.

Calummal összenéztünk és mind ketten egy apró mosoly kíséretében bólintottunk egyet.

- Igen. - feleltem kissé remegő hangon.

A monitort néztünk az orvos, pedig egy sejtelmes mosoly kíséretében ránk nézett.

- A nevek már megvannak? - jajj máár! Mondd, hogy mi lesz a babám!

- Igen. Ha lány akkor Penny, de ha fiú akkor Adam. - dobolt a lábával Cal.

- Mind a kettő szép név, de csak az egyiket használhatják majd. Az pedig a Penny. Gratulálok, kislányuk lesz! - Calummal összenéztünk. Mind ketten vigyorogtunk.

Uram Isten! Lesz egy kislányom! 

A doki odament a monitorhoz és elkezdte mutogatni, hogy a mi kis Pennynken mi hol található. Én nagyjából megértettem, de Cal arcán látszódott, hogy nem érti. Kinyomtatta nekünk a képet a babusról.

A kocsi felé néma csendben sétálva vigyorogva ölelgettük egymás derekát.

Aki látott minket szerintem azt hitte, hogy hülyék vagyunk, mindegy...

A kocsiba beülve egymásra néztünk.

- Mi a véleményed? - néztem a fiúra.

- April! Ez valami fantasztikus! Köszönöm! - szorosan magához húzott és átölelt.

- Mégis mit köszönsz? - nevettem el magam miközben visszaöleltem. A fejem belefúrtam a nyakába.

- Azt, hogy adsz nekem egy ilyen kis csodát!

- Jajj Calum! Ne nekem köszönd, mert neked is elég nagy közöd van hozzá. - nevettem el magam.

Elhúzódott tőlem.

- Szeretlek, Ap.

- Én sokkal jobban.

Közelebb húzott magához és hosszasan megcsókolt.

13. rész

1 hónap. Ennyi idő telt el azóta, hogy az az elmebeteg elrabolt. Őt még ott a helyszínen fejbe lőtték. Tehát meghalt.

Calum és a srácok mindenben segítenek nekem. A babám pedig már három kerek hónapja növekszik a pocakomban. A hasam egyre nagyobb. Imádom ezt az egészet. Olyan fantasztikus dolognak vagyok most részese. Belegondolok, hogy a szívem alatt hordok egy ilyen kis csöpséget. Csodálatos. Viszont annak már kevésbé örülöl, h rengetegszer kidobom a taccsot... De ez ezzel jár. Kicsit idegbeteg lettem és ezzel Calumot kissé megviselem. Nem mutatja ki, de tudom, hogy kicsit sokat hisztizek neki.

Az ágyon feküdtünk a szobába. Egymással szembe fordulva öleltük egymást. 

- Szerinted kisfiú vagy kislány lesz? - kérdezte a szerelmem.

- Nem tudom... Te szerinted? 

- Én sem tudom, de a kisfiú lesz akkor majd megtanítom focizni meg csajozni. - mosolygott büszkén.

- Óó! Hát te azt nagyon tudsz. - nevettem fel.

- Aki tud az dug! Ennyi! - nevetett fel.

- Na jól van Hoody. Igazi művész vagy. - vertem játékosan a vállába.

- De te így szeretsz. - kúszott hozzám közelebb. Meg akart csókolni, de gondoltam, hogy megszívatom és hírtelem mikor már elég közel ért megharaptam az orrát. Nem nagyon csak egy kicsit. Szemmel láthatóan eléggé meglepődött rajta. 

Nevettem egyet majd visszadöltem az ágyra. 

- Na! Nevek! Gondolkodjunk! - tapsolt hármat.

Mostanába nagyon belemerült ebbe a témába. Sosem hittem volna, hogy egyszer a legjobb barátomtól lesz gyerekem. Ez annyira fura, de mégis jó. 

- Na, mivan? Ugye tudod, hogy még 7 hónap? 

- Persze, de akkor is. Szerintem, ha lány legyen Penny, ha fiú akkor meg Adam. Szerinted? - mosolygott édesen rám. 

Meg kell mondanom, hogy nekem tetszettek ezek a nevek.

- Benne vagyok. - bújtam a mellkasához.

- Szeretlek. - búgta a fülembe.

- Én is szeretlek. 

Ekkor a három jómadár rontott be az ajtón, majd egyenesen közénk másztak. Nem szóltak semmit. Ashton Calum mellett, Lukas mellettem, Mikey pedig a lábunknál foglalt helyet. 

- Mit akartok? - kérdezte tetetett sértődöttséggel Cal. 

- Filmet nézni. - mondta Ash, majd a többi fiú szorgosan bólogatni kezdett. Calum kiszállt az ágyból és a tv- hez sétált.

- Mit akartok nézni? 

- Had válaszak én!! - nyújtottam fel a kezem. - A múltkor is ők választottak! 

- Rendben, te mit akarsz nézni? - el kezdtem gondolkodni és vacillálni két film közül. Az egyik Már megint te a másik, pedig a Papir városok. Végül az elsőt választottam.

A fiuknak nem igazán tetszett az ötlet, de ez van. 

Berakta a filmet á kiwi, visszafeküdt mellénk. 

Szeretem ezt a filmet. 

A végére, pedig bealudtam.

Fiú vagy lány?

Hali minden kedves olvasó!! 😊

A segítségeteket szeretném kérni April és Calum babájának a neméhez.

Nem tudom eldönteni, hogy fiú vagy lány legyen-e.

Aki szeretne szavazni, az kommentben irja meg.

Aki fiút az azt írja, hogy "fiú", aki pedig lányt, az értelem szerint, azt írja, hogy "lány".

Amiből több lesz az nyer.

Itt bloggeren, illetve wattpadon is szavazhatsz.

Köszönöm a válaszokat!

xx Zoé

12. rész

Mikor kinyitottam a szemem egy székhez voltam kötve. Sötét volt. A fejem fájt. A kezemet kidörzsölte a kötél, éreztem, hogy vérzik.

Egyszer csak kinyílt az ajtó és a srác lépett be rajta. Macsó mosollyal nézet rám. A fejemet lehajtottam. Nem akartam, hogy lássa azt, hogy gyenge vagyok.

- Hát felébredtél? - a hajamnál fogva rántotta fel a fejem. - Mondj valamit cicus.

Nem akarok neki semmit sem mondani.

- Válaszolj, te ribanc! - pofozott fel. Az arcom égett, a sós könnycseppek végigfojtak az arcomon.

Istenem! Csak a babámnak ne legyen semmi baja!

- Miért én?

Felnevetett.

- Ohohohoo! Nem rémlik semmi? Nem emlékszel rám? Gimi első kettő évében odavoltam érted. Mindent megtettem volna csak azért, hogy egyszer rámnézz. Mögötted ültem matekon. Egyszer véletlen nekem jöttél a folyosón. Bocsánatot kértél és tovább mentél. Mindig azzal a Calum gyerekkel lógtál. Bármit tettem nem vetél észre. A harmadik év elejét már máshol kezdtem, mert nem bírtam nézni azt, hogy azt sem tudod, hogy létezem. Amint elvégeztem a sulit New Yorkba költöztem, de sosem bírtalak elfelejteni. Az elmúlt két évben megfigyeltettelek. Mikor arról kaptam a fülest, hogy New Yorkban vagy kaptam az alkalmon. Követelek a parkba, akkor sajnos ránk találtak. Amint tudom, te terhes vagy. Szépen gömbölyödik a hasad. Kár, hogy ez nem lesz már sokáig így. - lesokkolt. Minden amit mondott. Abba az iskolába jártunk 1500-an. Még jó, hogy nem ismertem. Ezek szerint az elmúlt két évben minden lépésemet figyelte? Ez a gyerek beteg! És a gyerekemet nem! Ha bántani meri esküszöm, hogy a puszta kezzel fohom megölni!

- Most bántani akarsz? - nem bírtam tovább elkezdtem zokogni. Nekem ez sok.

- Nem foglak megbaszni, ha erre célzol, de azt, ami a legfontosabb neked elveszem tőled. - fogott meg egy kést az asztalról. Oda sétált hozzám és mély vágást ejtett a combomon. Sikítoztam a fájdalomtól. - Fáj mi? Annyira nem lehet rossz April! Nem tudod azt, hogy nekem mennyire fájt mással látni! - ordította a képembe.

Belevágott a karomba, a hátamba. Folyt a vérem. Borzalmasan fájt, pedig a legrosszabb csak most jött még.

Megfogott egy sokkal nagyobb kést és bele akarta vágni a hasamba, de ebben a pillanatban fejbe lőtték. Szét loccsant fejjel ésélettelen testtel esett össze elöttem. Nem bírtam tovabb. Szétestem. Majdnem megölték a még meg nem született gyerekem és engem is.

Kommandósok futottak be a házba. Engem eloldoztak, majd kivittek.

Nem értettem, hogy, hogyan kerültek ide. Kint Calum könnyes szemekkel kezdett szaladni felém. Mikor odaért végignézett fáradt és meggyötört testemen. Latta a sebeket.

- Istenem, April. - próbált megölelni, de amiért tele voltam mindenhol vágásokkal, amik véreztek ezért csak óvatosan megfogta a kezem.

Itt vége volt. Nem bírtam tovább tartani magam. Keserves zokogásban tőrtem fel.

- Csss, kérlek! Ne sírj! - megöleltem. Nem érdekelt, hogy fáj az, ahogy a vágások meghúzódnak miközben magamhoz húzom. Csak érezni akartam, hogy itt van velem és már vége ennek a rémálomnak.

11. rész ||| 2/2

Hello cukik! YAS! Itt a rész másik fele! Bocsi a helyes írasi hibákért. Xx Zoé

Ashton még nagyjából 3 percig beszélgetett velünk, megreggelizett majd felvonult a szobájába.

A tűzhely felől mennyei illatok szállingóztak.

- Calum, mit csinálsz? - húztam fel a szemöldököm a tűzhelynél álló fiú felé.

Cal egy sejtelmes mosoly kíséretében hátra fordult és csak annyit mondott, hogy "kaját". Csak annyit válaszoltam, hogy azt gondoltam. Jááájj, te legény.

Elmerültem a gondolataimban és az hozott vissza a jelenbe, hogy a kiwi srác lerakott elém egy vastagon megrakott tányért. Volt rajta sült bacon, tojás, sajt, szalámi, piritós, azaz minden, ami egy April-es reggelihez kell. Ahww kajaa!! *_*

- Jó étvágyat hercegnőm. A teád még nincs kész.

- Mivel érdemeltem én ezt ki?! - nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.

Visszament  a konyhapulthoz és mikor visszajött a kezébe volt az ő reggelije is meg a teám. Yas!

Elkezdtünk falatozni. Hmmm, fini volt.

Miután megettük felmentünk az emeletre.

Calum szobájába lefeküdtünk az ágyra egymással szembe. Csak feküdtünk és néztük egymást. Jó volt elveszni azokban a gyönyörű szemeiben. Jó volt kicsit úgy tenni, mintha semmi baj nem lenne.

- Ap. - szólalt meg szinte suttogva.

- Igen?

- Maradj úgy. - öömm oké... Mi vagyok én szobor?!! Ebben a pillanatban a feje az enyémhez kezdett közeledni. Szemeim automatikusan lecsukódtak.

Mikor ajkaink már súrolták egymást megállt egy pillanatra. Én pedig rögtön lecsaptam ajkaira.

Egy idő után átért a nyakamra és lágy, forró csókokkal kezdte behinteni. Hát, nem mondom, hogy nem élveztem.

Ezt a filmbe illő pillanatot félbetörte az, hogy egy óriásit fújt a nyakamba ami nagyon csikizett. Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Visszahajolt arcomhoz és egy lágy csókot nyomott az orrhegyemre.

- Jó téged ilyen boldognak látni. - fúrta a fejét a nyakamba. Régebben rengetegszer csináltuk ezt. Ha valamelyikünk szomorú volt mindig lefeküdtünk és ölelgettük egymást.

- Te teszed ezt velem. - szívtam be mélyen bódító illatát.

2 hónappal később

Luke a baleset után 2 napra ébredt fel. Semmi maradandó károsodása sem történt. A fickót, aki meglőtte a rendőrök hiába keresték, nem találták meg. Calummal fantasztikusan megvagyunk. Ennél több szeretetet amit ad nekem még senkitől sem kaptam. A babánk is szépen növekszik. Már több mint 2 hónapos az én kincsem. A hasam is kezd gömbölyödni. A szüleimmel, voltaképpen inkább Eddel is kibékültünk. Bocsánatot kért tőlem és Calumtól. Mondták, hogy költözzek vissza, vissza is akartam menni, mert nem akartam zavarni a srácokat, de a szerelmem nem hagyta. Azt mondta, hogy élete szerelme, aki az ő gyermekét hordozza a szíve alatt nem megy sehova. Ashton beújított egy barátnővel. A neve Emily. Vörös egyenes haja és zöld szeme van, nagyon szép és kedves. Hamar jóba is lettünk. Sosem voltak lány barátaim. Fura, de nagyon jó is egyben. Az újságokban megjelentek a cikkek, hogy Calum Hood apa lesz. A közösségi oldalakon rengeteg levelet kaptam rajongóktól. Voltak közöttük kedvesek, de utálkozóak is. Az interneten mindenhol ott voltunk.

Épp egy boltba siettem. Az új szenvedélyem á vanília fagyi szalonnával, de mivel elfogyott a fagyi elmentem venni. Mit nem tesz velem ez a kis csöppség, fagyi szalonnával! Ohh istenem. De mondjuk finom.

Az idő már este fele járt. A srácoknak koncertjük van, itt Sydeyben. A lelkemre kötötték, hogy ne menjek el otthonról. Nos, nem tartottam be, mert ELFOGYOTT A VANÍLIA FAGYI!!!

Már csak át kellet mennem egy kisebb parkon. Nem féltem, még a sötét ellenére sem, rengetegszer voltam már erre.

Nem volt senki sem a közelbe. Egyszer csak megroppant a hátam mögött egy faágy. Rögtön hátrakaptam a fejem.

Egy fickó volt, fekete kapucni volt rajta. A sötétben nem látszott az arca.

- April, April, April. - mondogatta nyájasan a nevem. A hangja nagyon ismerős volt. A hideg futkosott tőle a hátamon.

Csak álltam ott. Gyerünk! April fuss el!

- Megmondtam, hogy még nincs vége. A kis barátodat is elkaptam, de megkegyelmeztem és nem öltem meg. Tudod, azt a magas szöszit. - kacagott fel.

Uram Isten! Ki ez?!

- Ki vagy? Mit akarsz tőlem? - kiabáltam felé.

Kisétált az egyik lámpa fénye alá. Megláttam az arcát. Nem! Az nem lehet!

- Na mi van? Nem ismersz meg? - lépett közelebb.

Ez volt az a srác, aki New Yorkban a parkban majdnem megerőszakolt.

Az arcom eltorzult. A fejére önelégült vigyor mászott.

- Látom, hogy rémlik valami.

El kezdtem olyan gyorsan futni amilyen gyorsan csak bírtam.

Hirtelen tompa és erős fájdalom hasított a fejembe. Minden elsötétült. Éreztem, hogy a földre hullok. Mindenem fáj...

11. rész ||| 1/2

Hali buksiik! Íme a 11. rész első fele. Hamarosan hozom a másodikat is, mert nagy okosan rájöttem, hogy telefonról is lehet írni. Tapsot nekem. Xd Remélem, hogy tetszeni fog. Ez egy rövid rész lett. Bocsiii!! Hagyj jelet magad után! A véleményed írd meg lent kommentben. Én Zoé voltam, szeretlek titeket! Sziasztok! ❤❤❤

Reggel mikor felébredtem Calummal találtam magam szembe. Kíváncsian vizslatott engem. Úgy nézett rám mintha én lennék a világ legszebb embere. Pedig alapból sem vagyok az, reggelente meg főleg nem. A hajam a szokásosnál is kócosabb. A szemem olyan amit még egy kínai is megirigyelne. Egyszóval szarul nézek ki.

Mikor észre vette, hogy felkeltem elmosolyodott. Annyira jól néz ki. A haja kócosan omlik homlokara. Kicsit nyúzottan néz ki, de annyira szexi!

- Jó reggelt Bogyó! - szólalt meg azon a szexi reggeli hangján. Ahww... ❤

- Jó reggelt. - próbáltam mosolyogni neki egyet, de nem igazán sikerült. Ciki. Amúgy nem nagyon zavarta. - Hány óra? -néztem körbe.

Megnézte a telefonját.

- Délelőtt 10. - hát gondoltam, hogy nem este. Pff... Kis dilis.

- Luke-ról van valami hír?

Az arca ebben a pillanatban elkomorodott.

- Semmi. Még nem ébredt fel. - olyan rossz ilyen szomorúan látni.

- Hé! Semmi baj. Minden rendben lesz. Szeretlek. - néztem mélyen a szemébe.

Elmosolyodott. Ohh, hogy én mennyire szeretem ezt a mosolyt. 😊

- Én is nagyon szeretlek. Meg kéne beszélnünk, hogy, hogyan tovább. - nézett el a vállam felett, mintha valami érdekes dolog lenne ott, pedig csak egy fal volt képekkel, na meg egy szekrény.

- Igen, szerintem is. - mosolyogtam. (Mindenki milyen sokat mosolyog xdd szerk.)

Végre megint ránézett az éppen ébredező fejemre.

- Én veled szeretnék lenni. És most, hogy tudom, hogy szeretsz és nem úgy mint egy barátot és te is tudod, hogy én mit érzek... Azt akarom mondani, hogy azt szeretném, hogy a barátnőm légy. De csakha nincs ellenedre... - vakarta meg a tarkóját. Olyan szívmelengető volt amit mondott. Szereteem ^^

- 13 éve másra sem vágyom. - kacagtam fel.

Szavaim hallatán eléggé felvidult. Ezen a reggelen a sok rossz ellenére ami történt velünk az elmúlt néhány napba mi mégis boldogok vagyunk. Miért? Mert megtaláltuk egymásba a másik felünket. És ez így van jól. Mert, ha két ember szereti egymást, akkor azoknak együtt kell lenniük. Ennyi.

- És a kis pici babánkkal mi van? - simított végig a hasamon.

- Éhes. - mondtam mielőtt egy óriásit kordult a gyomrom. Erre mind ketten őrült nevetésben törtünk fel. A hasam úgy csinált, hogy kriguhhhgkrrkkkkhjztsaegggr.

Lementünk a konyhába ahol egy álmos Ashtonnal találtuk szembe magunkat. Viccesen nézet ki. A göndör fürtjei az ég fele meredeztem. Mint akit megcsapott a 220. Mindehhez pedig olyan képet vágott, mint egy bagzó macska.

- Jó reggelt Mr. Irwin! - pukedliztam egyet hirtelen felindulásból. Nevetett egy sort majd felállt és elsétált a kávéért és lerakta elém egy bögre kíséretében.

- Látom nagyon elemedben vagy ma reggel. - mosolygott.

- Nem is olyan nagyon. Csak picurt. - tetettem sértettséget.

Calum eközben a tűzhelynél sütögetett valamit. Egy bordó macinaci lazán lógott a derekán. Kilógott alóla szürke boxere. Szerintem nem kell mondanom, hogy mennyire tetszett a látvány.

- Mi van cica, begerjedtél? - csettintett az orrom előtt Ash.

Rákaptam a tekintetem. Vigyorogva ült.

- Hahaha, ez nagyon vicces, csak most nem. - nyújtottam ki a nyelvem. - Mikey hol van?

- Szerinted?

- Hát persze. Alszik. - forgattam meg a szemem.

"Vajon Luke jól van? Istenem, szegénykém." - ilyen gondolatok pörögtek a fejembe.

10. rész

Sziasztok skacok! Tudom rettentő régen volt új rész, de most itt van. Rövid lett meg kaki, de remélem tetszik. Ezer puszi, szeretlek titeket!

A kórházba beérve vagyis inkább berohanva megcsapott az a tipikus szag. Kicsit hányingerem lett tőle, de volt nagyobb gondom is, mint, hogy ezzel foglalkozzak. A recepcióstól megkérdeztük, hogy Luke melyik teremben van. "Harmadik emelet, 278-as szoba" a nő hangja csengett a fejemben miközben az ajtókra ráfestett számokat figyeltem feszülten. Calum és Ashton rohantak utánam. Nem foglalkoztam semmivel csak mentem.

Miért kell mindig mindennek elbaszódnia?!

A szobába beérve a szőke barátomat láttam ahogyan eszméletlenül az ágyon fekszik. Lélegeztető gépre volt kötve és az infúzió végén a tű is a karjába volt kötve. Mellette egy gép csipogott egyenletesen ami azt a szíve dobogását jelezte. Az arca tele volt kék, zöld és lila foltokkal. A szája is fel volt szakadva. A nyakáig be volt takarva.

- Ki tehette ezt? - kaptam a szám elé kezem. Éreztem, hogy sós könnycseppjeim utat törnek maguknak.

Calum arca eltorzult. Hallottam, hogy szipog. Sírt. Ashton is sírt. Én is sírtam. Mindenki sírt. Nem volt jó Őt így látni.

Az ajtóban álltunk lefagyva és csak néztük.

Hol van Michael? - jutott az eszembe hirtelen.

Feleszméltem a kezdeti sokkomból és az ágy melletti székre siettem. Leültem rá és megfogtam Luke kezét. Nem reagált semmit sem. Hátra néztem könnyes szemeimmel, de már csak Cal volt ott.

Odajött hozzám. Én felálltam a székből, hogy le tudjon ülni én pedig az ő ölébe helyeztem magam. Lukey kezét egy pillanatra sem engedtem el.

- Ki volt képes erre? - szipogta Cal miközben állát a vállamra.

Pár perc múlva az orvos jött be két oldalán a bongyor és a színes hajú egyeddel.

El mondta, hogy Luke-ot mellkason lőtték, de nagyon szerencsés volt, mert nem a golyó nem sértett meg egy lét fontosságú szervet úgy, hogy belehalhatott volna. A golyót kiszedték belőle és mesterséges kómába tartják. Azt is mondta a doki, hogy nehezen fog felépülni.

- Menjenek nyugodtan haza. Holnapig biztos nem fog felébredni. - mosolygott egy nővér, aki bejött és megvizsgálta a szöszit.

- Nem! Itt maradok. - macskodtam.

- Nyugodjon meg. A fiatal ember erős. Nem lesz semmi baja. - mosolygott rám.

- Igen. April amúgy is pihenned kéne. Nem akarom, hogy a mini nyuszimnak baja legyen. - simított végig a hasamon. - még ilyenkor is képes megmosolyoghatni. Ezt is szeretem benne. Mindent szeretek benne. Mindent.

Nehezen, de bele egyeztem. Calum még váltott néhány szót a fiukkal majd elindultunk a kocsi felé.

Egész úton nem váltottunk egy szót sem. Én még mindig sírdogáltam egy kicsit.

- Hogy történt? - törtem meg a csendet, mert nem bírtam tovább azt, hogy semmit nem tudok.

- Majd később megbeszéljük. - sóhajtott fel.

Mi az, hogy majd később?? Tudni akarom? Nem lehet olyan, hogy nem tudhatok róla. Úgy ismerem Calumot mint a saját tenyeremet. Ha most nem mondja el sose fogja.

- Calum, nem vagyok már 5 éves. Mondd el! - parancsoltam rá hisztérikusan.

Hoody megforgatta a szemét, majd megállt a piros lámpánál. Fél szemével félve pillantott rám.

- Miután elvittek téged orvoshoz Michael-el jöttek haza, de a kocsi út közben lerobbant, ezért gyalog folytatták tovább az utat. Egyszer csak felbukkant egy alak és azt mondta, hogy ezt a kis csajért. Meglőtte Luke-ot és elfutott. Ne tudjuk milyen lányról beszélt. - halkult el.

Az én hibám. Ha nem vittek volna orvoshoz akkor a szöszinek nem kellene egy büdös kórházi ágyon feküdnie.

- Calum az egész az én hibám. - folyt le egy könnycsepp az arcomon.

- Mi? Mégis miért lenne? Te nem tehetsz semmiről. - mosolygott rám kedvesen, de ott bujkált a keserűség mögötte.

Befordult a kocsi felhajtóra. Leállította a motort és kiszállt, követtem a példáját.

A házban bekapcsoltam a TV-t, de ott is Luke-ról beszéltek. A kórház elöl tudósítottak. Mérgemben ki is kapcsoltam, mára elég volt.


- Calum! Elmegyek fürödni! - kiáltottam neki.

Feltrappoltam a lépcsőn. Cal szobájába beérve a szekrényéből elő vettem a "Never on my mind" feliratú pólóját és az egyik alsógatyáját majd bementem a fürdőbe. Szeretek az ő ruhájában aludni.

Levettem a ruhám és beálltam a forró víz alá. Nem volt hideg odakint, de nekem akkor nagyon jól esett az ahogy a forró víz végigfolyik a hátamon.

Elkezdtem gondolkodni a mai napon történteken.

Eszembe jutott, hogy mi történt akkor amikor Ash felbukkant.

Calum szerelmet vallott nekem! Uram Isten! Meg is feledkeztem róla. Hogy a francban tudtam én ezt elfeledni?!

Elzártam a vizet. Megtörölköztem és felkaptam a ruhákat. Kirohantam a fürdőből. Az utam egyenesen Cal szobájába vezetett. Szinte már futottam.

Az ajtó nyitva volt, Ő az ágyon feküdt és a telefonját nyomkodta. A kis kocka.

- Szia. - szinte már suttogtam.

Minek mondtam azt, hogy szia?! Ennél nyomibb nem is tudtam volna lenni...

Felnézett a telefonjából és ahogy meglátott egy édes mosoly csúszott a szájára.

- Szia. - ült fel.

Oda sétáltam hozzá és leültem mellé.

- Calum. - nézem rá félénken.

- Tessék? - húzta fel az egyik szemöldökét és az arcomat vizslatva.

- Szeretlek. - öleltem meg. A fejem a nyakába dugtam. - Nagyon szeretlek. - beszívtam férfias illatát.

Szorosan a karjaiba zárt.

- Én is nagyon szeretlek. Téged is és a kicsit is. - jól esett ezt hallani tőle, nagyon nagyon jól.

El távolodott tőlem és lassan megcsókolt.

Miután ajkaink elváltak elfeküdtünk az ágyon. Velem szemben feküdt,

Egymás karjaiban néztünk egymás szemébe. Nem beszéltünk, csend volt, de nem a kínos csönd hanem a kellemes. Elvesztem azokban a barna szemekben.

- April. - suttogott.

- Mondjad.

- Leszel a barátnőm?

- Persze. - mosolyogtam.

Közelebb húzott magához és egy lágy csókot lehelt ajkaimra.

- Mióta vagy belém szerelmes? - kérdeztem.

- Mindig is az voltam. - nagy mosoly ült ki az arcomra. - És te?

- Az elejétől fogva. Amikor megpillantottam az oviban azt a kis barna hajú fiút már akkor tudtam, hogy kell nekem. - kuncogtam fel.

- Hát, a tied vagyok.

- Szeretlek.

- Én jobban. És a picinket is. - simított végig a hasamon. - Remélem jó apukád leszek picur.

- De édes vagy.

- Én mindig! - nézett rám diadalmasan.

Egymás karjaiban hajtottuk álomra a fejünket.

Szörnyű vagyok

Srácok! Rettenetesen szégyenlem magamat amiért hanyagolom a blogot. Megkezdődött a suli és tanulnom kell a felvételi miatt. Nincs ihletem se. Tudom ezek nem kifogások. A hétvégén próbálok felrakni új részt. Addig nem tudok, mert osztálykirándulásra megyek. Még egyszer nagyon nagyon nagyon nagyon sajnálom! Szeretlek titeket!! xx

9. rész

Visszatérteem!!!!!

És hoztam magammal a 9. részt is. Remélem tetszeni fog. Fingom sincs mit írjak nektek ide. Mindig minden blogger egy csomó mindent leír. De én sosem tudom mit kéne... Na, ez a magyarázatom a gyér ilyen izéimhoz. Naa, értitek! Remélem értitek. Eldöntöttem, hogy ezt a történetet még befejezem itt bloggeren és az után már csak Wattpadon fogok sztorikat írni. Aztán, hogy ebből mi lesz azt nem tudom. Bevallom őszintén, hogy nem vagyok megelégedve ezzel a résszel. Szar lett. Nagyon szar. Wattpadon kezdtem egy új sztorit, de amellett természetesen ezt is folytatom. Ha kíváncsiak vagytok arra a másik sztorira akkor hozzászólásban írjátok meg a véleményetekkel együtt.

xx ~Z

U.I: Jéééé, tudtam mit írni ide! Csodaaa!!!!

*APRIL SZEMSZÖGE*

A nődokitól a fiúk egyenesen haza vittek. 

Be mentem a házba és a nappaliba beérve megláttam apuékat kirakózni (?). 

- Szia kincsem. Milyen nyúzottnak nézel ki. Minden rendbe van? - állt fel és sétált hozzám.

Hát képzeld apu terhes vagyok! Ja, és ha ez még nem elég Calum-tól!

- El kell mondanom valamit. - pásztáztam a kopott torna csukám mintha olyan érdekes lenne. Pedig egyáltalán nem volt az csak nem mertem a szemükbe nézni.

- Mondjad nyugodtan. - jött oda Benson apu is.

Leültünk az étkező asztalhoz.

Gyerünk April! Menni fog!

- Szóval... az van, hogy... - nem tudtam befejezni, mert a csengő hirtelen megszólalt. - Majd én kinyitom. - álltam fel.

Az ajtóhoz siettem. Kinyitottam, de legszívesebben ugyan azzal a lendülettel be is csuktam volna.

- Várj! - rakta az ajtóba a lábát és így nem tudtam az orrára cseszni azt. - Beszéljük meg!

- Nem! Calum hagyjál békén! - kiabáltam rá és közben toltam az ajtót.

Ő erősebbnek viszonyult így hát kinyitottam a bejáratot.

- Beszélnünk kell! Kérlek! - könyörgött.

- Ha azért jöttél, hogy megint leordítsd a fejem akkor akár el is mehetsz. - mondtam szárazon a szemeibe.

- April! Hallgass meg légyszíves. Könyörgöm! - Azok a szemek! Nem, Benson maradj  erős!

- Kapsz 5 percet, ha nem győztél meg akkor utána elhúzol a tudod hova és soha többé nem keresel! Megértetted? - még én magam is meglepődtem a határozottságomon és azon, hogy így a szemébe mondtam.

Kicsit riadtan nézett a szemembe.

- Rendben. - megfogtam a karját és a hátsó kertbe húztam.

Ott leültünk a hintaágyba.

- Hallgatlak. - motyogtam magam elé.

- Sajnálom! Én annyira megijedtem. Hiszen ez egy baba! És mi még fiatalok vagyunk ehhez az egészhez. De, gondolkodtam és akarom ezt a gyereket ha te is. Sajnálom, hogy olyan rondán viselkedtem veled. Fontos vagy nekem és nem akarlak elveszíteni. De félek, hogy rossz apa leszek! És ezzel egyáltalán nem rontottad el az életem, sőt! Még jobbá tetted! És most itt megígérem neked, hogy mindenben segítségedre leszek! Csak hagyd, hogy bebizonyítsam ezt neked! Kérlek! - könyörgővé vált a hangja mire befejezte a mondani valóját.

Elhiggyem neki? Vagy ne? Istenem segíts nekem, mert megőrülök!!! Minden esetre mindig is megbízhattam benne. Akkor miért éppen most vágna át? 

- Calum, voltam orvosnál...

- Ugye nincsen semmi baj? - kérdezte félelemmel. Kicsit felkuncogtam, mert nagyon cukinak tartottam, hogy aggódik értem. Vagyis inkább értünk.

- Nem, dehogy. Minden rendben van. Csak kíváncsi voltam, mert lehet, hogy tévedett a teszt. De nem. Két hetes terhes vagyok. - szipogtam, de közbe kuncogtam is. Nem tudtam, hogy mit reagáljak erre az egészre.

Calum közelebb csúszott hozzám és az arcán egy hatalmas vigyor volt. Szorosan karjaiba volt.

- Ez...ez csodálatos. - morogta a hajamba boldogan.

A boldogság átjárta a testem.

Gyermeket várok a legjobb barátomtól aki egyben életem szerelme is. Mi lehetne ennél kínosabb? Ohh, így belegondolva ez tök morbid... Vagy nem is tudom. Basszus. Na, és mi lehetne ennél jobb? Nem is tudom... Talán ha Ő is ugyan így érezne irántam. Ciki.

- Annyira szeretnélek most megcsókolni. - mondta miközben kicsit eltávolodott tőlem.

Összezavar.

- Akkor tedd meg. - suttogtam vággyal teli hanggal.

Már úgy is mindegy. Ha már terhes vagyok tőle egy csók már semmi. Pff...

- De, tuti akarod? - kérdezte. Fura volt ezt hallani tőle, de egyben vicces is volt.

Már felcsinált. Most meg nem mer megcsókolni?!

- Calum, már mindegy. Elbasztuk a barátságunkat. Egy csók már semmi. - nevetem fel kínosan.

Furcsán nézett rám mire kicsit elmosolyodtam és felálltam és besétáltam a házba.

- Hé, a szüleidnek elmondtad már? - kiáltott utánam.

- Nem, akkor akartam amikor csengettél. - megfordultam és folytattam az utam.

Hirtelen valaki megfogta a kezemet, az a valaki természetesen Cal volt. Ki más is lett volna...

- A szüleid meg fognak ölni. - nyögött fel.

- Hát, az lehet.

Lenyomtam a kilincset és beléptem a házba. Calum kezét végig erősen szorítottam. Nem tudtam, hogy apuék mit fognak rá reagálni. Nem azok a vérszomjasok, de akkor is. Nem tudtam, hogy mit fognak akkor szólni ha megtudják ki is az apa. Csak az járt a fejemben, hogy ha ezt túléljük akkor mindent. Leültettük őket az asztalnál mi pedig velük szembe ültünk le. Egy hang sem jött ki a torkomon. Csak ültem ott mint egy kuka és megszeppenve néztem őket. Hol Nick-et, hol Ed-et. Calum egy idő után megszorította a kezemet ami a combomon volt az asztal alatt. Ránéztem Ő pedig bólintott egyet, hogy mondjam. Visszanéztem apuékra akik türelmesen, de kíváncsian néztek rám.

-  Szóval azt akartam mondani nektek, hogy - ennél a résznél mély levegőt vettem - terhes vagyok... - mind a ketten meglepetten néztek rám.

- Hogy mi? - kérdezték szinte egyszerre.

- Terhes vagyok. - sírtam el magam.

- Ki tette ezt veled? - kiáltott rám Ed.

Félve Cal-ra néztem aki még jobban félve nézett rám vissza. Bólintott egyet, hogy majd Ő elintézni ezt a kérdést.

- É-én voltam. - mondta alig hallhatóan.

Ed feje megfeszült és elindult Cal felé. Nick próbálta visszafogni, de kétszer kisebb volt nála ezért nem igazán járt sikerrel. Cal elkezdett futni előle.

Szép is az élet. Azt a faszt. Ha egy ujjal is bántja Calum-ot, család ide vagy oda nem állok jót magamért.

- Hogy tehetted ezt! Annyi éven át megbíztunk benned. És te meg ilyen csúnyán kihasználod a lányomat?! - ordította.

Még sosem láttam ilyennek? Mi történt az én ennivaló apukámmal? Megijedtem tőle.

- Állj! - ordítottam és is. Mindenki megállt és rám nézett. - Én akartam! Nem az ő hibája! De ne aggódj elmegyek! - rohantam fel a szobámba.

Elővettem egy nagy bőröndöt és ami csak a kezembe került beleszórtam.

Kb. 10 perc múlva lementem a nagy csomaggal együtt. Amit elég nehezen rángattam le a lépcsőn.

Ed nem volt sehol. Nick és Cal pedig az asztalnál ültek kínos csendben. Ahogy megláttak mind ketten felálltak.

- Cal megyünk? - kérdeztem.

- Persze. Ha ezt akarod. - sétált mellém.

- Nem kell ám elmenned! Én örülök nektek! Meg a babának is! Apáddal meg ne foglalkozz. Tudod milyen forró fejű. - mosolygott Nick.

- Először is mi - mutattam Calum-ra aztán magamra - nem vagyunk együtt. Másodszor pedig elmegyek, mert nem akarom ezt a hisztit hallgatni minden nap amit most levágott. Elmúltam 18, ergo felnőtt vagyok hivatalosan. Oda megyek ahova akarok és azt csinálok amit akarok. Úgy hogy most lelépek. - odaléptem hozzá és megöleltem - Ne aggódj miattam. Vigyázok magamra. - súgtam a fülébe.

- Renden de ha bármi baj van azonnal szólj.

- Megígérem.

Cal berakta a bőröndöm a kocsija csomagtartójába beült mellém és elindultunk.

- Figyelj, nem akarok zavarni, de egy-két napra meghúzhatnám magam nálatok? Csak ameddig nem találok albérletet. - néztem rá.

- Ne hülyéskedj már azzal, hogy albérletbe mész! Nálunk maradsz!

- Nem akarok teher lenni nektek.

- Nem vagy az! Szeretünk. Te is közénk tartozol. - jó volt hallani,  hogy közéjük tartozom. Jó érzés volt tartozni valahova.

A fiuk nem voltak otthon.
Calum a csomagomat rögtön a szobájába vitte. Ezek szerint vele alszom. Nekem nem probléma!

- Ap. Mondanom kell valamit. - ült le az ágyára.

Megpaskolta maga mellett a matracot jelezve, hogy üljek le mellé.
Leültem mellé és ő megfogta a kezemet. WOW!!

- Figyelj, én sosem úgy tekintettem rád mint... mint egy barátra. Vagyis úgy is, de inkább máshogy... De gondolom erre akkor már rá jöttél amikor lefeküdtünk. Csak azt akarom mondani, hogy szeretlek. - szinte már suttogta.

MI??? CALUM HOOD MOST KOMOLYAN SZERELMET VALLOTT NEKEM??
WTF? El sem hiszem. Ha tudná mennyit ábrándoztam ezen.  Cal szeret! Szerelmes belém! BELÉM!

Kicsit elbambultam.

- Ilyen nyomorékul még soha senki nem vallott szerelmet senkinek. Istenem. Tudtam. Nem kellett volna elmondanom... - állt fel az ágyról. És fel alá kezdett el mászkálni. - Sajnálom.

- Calum, én is szeretlek! - ugrottam a nyakába és számat azonnal az övének nyomtam

Nyelveink erotikus táncot jártak. Még sosem csókolt így meg azelőtt senki.

- Öhm, srácok... - szólalt meg hirtelen valaki. Hatalmas mosollyal az arcomon néztem  a hang irányába.

Rögtön szétrebbentünk. Az ajtóban Ashton állt könnyes szemekkel.

- Mi történt? - kérdeztem.

- Luke. - folyt le egy könnycsepp az arcán - Luke-ot meglőtték. Kórházban van. 

8. rész

Hi Guys!!!

Meghoztam nektek az új részt. 

Remélem, hogy tetszeni fog. 

A véleményeteket várom. Imádlak titeket!

xx  ~Z

Reggel mikor felébredtem (azaz inkább délután) egyedül feküdtem az ágyban. Visszagondoltam a tegnap este történtekre és emlékeztem arra, hogy Calum mellettem aludt el.

Akkor most hol van?? Vagy csak az egészet álmodtam? Remélem... 

Benéztem a takaróm alá. Meztelen voltam.

Mégsem álom volt?? Óó, ne ne ne ne ne neee!!!! Vége az egésznek. De olyan jó volt. De közben mégis! Ő a legjobb barátom! A barátok nem fekszenek le egymással! Hisz pont ez a barátság lényege. Olyan, mint a házasság szex nélkül. El vette a szüzességem! Calum Hood, aki óvoda óta a leges legjobb baráton elvette a szüzességem! Ebből semmi jó sem fog kisülni...

Az ajtó hirtelen kinyílt és visszafeküdtem azt tettetve, hogy alszom. Az ágy besüppedt mellettem és az arcomat az illető kis puszikkal lepte el. Mámorító illata az orromba szökött. Calum volt az.

Istenem...

Kinyitottam a szememet. Mosolyogva nézett le rám.

- Szia! - morogta az ébredés utáni rekedtes hangján.

- Szia. - mosolyogtam. - Mikor keltél?

- 10 perce, csak ki mentem WC-re. - bebújt mellém az ágyba és éreztem, hogy nem nagyon van rajta ruha... De akár mennyire is kellet volna egyáltalán nem zavart.

- Calum, rajtad nincs ruha?

- Igen. Úgy ahogy rajtad sincs. - ölelt magához.

- Cal, azt hiszem ezt az egészet meg kéne beszélünk. - mutattam kettőnkre. - Várj! Apuék mit szóltak hozzád? Nem láttak meg segg pucéran mászkálni a házba?

- Hagytak egy cetlit, hogy elmentek 3 napra valami tóhoz. - mondta.

Persze. Nem is ők lennének. Biztos elfelejtették, hogy szülinapom van...

- Szerintem is meg kéne beszélnünk. - hajtotta le a fejét. Tudta, hogy most jön a vita.

- BOLDOG SZÜLINAPOT!!! - ugrott be az ajtón a banda maradék 3 tagja. Hirtelen a takarót magamhoz ölelve ültem fel az ágyban. Calum hasonlókép cselekedett. Az arcom kezdett hasonlítani egy paradicsomhoz.

Úristenem! Hát ez nagyon ciki!!!

A fiúk megszeppenve álltak az ajtómba.

Hogy jöttek be? Mondjuk ez most annyira nem lényeges. Hogy fogjuk ezt kimagyarázni?!

- Ti... lefeküdtetek? - kérdezte Ashton. Egyszer rám egyszer pedig Calum-ra nézett.

Nem szóltam semmit.Csak ültem ott mint egy kuka.

- I-igen... - nyelt nagyot Cal.

Most biztos egy utolsó lotyónak néznek... Meg is értem.

- Őőőő, szerintem mi megyünk. Majd beszélünk. - tolta ki Luke a másik 2 srácot az ajtón.

- Calum. Ez rettentő cinkes volt. - nevettem fel kínosan.

- Igen... ez az volt. - túrt bele hajába ami kócosan állt össze-vissza. - Figyel, sajnálom a tegnapot. Én csak... Olyan szép vagy és én csak egyszerűen elfelejtettem mit szabad és mit nem. De egy ideje... - itt elhalkult.

- Igen? Egy ideje? - kíváncsi voltam.

- Mindegy. Majd máskor elmondom.

- Rendben. - baszódj meg Calum Kibaszott Hood! - Felejtsük el, jó? - ezeket a szavakat fizikailag fájt kimondanom.

Ha arra nem képes, hogy elmondja akkor inkább felejtsük el. Neki ez simán menni fog. De nekem nem, mert halálosan és menthetetlenül belezúgtam. 

- Ha te ezt akarod... - kezdett el öltözni.

~*~

15 nap. Ennyi telt el mióta Calum-mal lefeküdtem. Csodálatos volt az egész. De az élet nem egy tündérmese, azóta ha találkoztunk nem beszéltünk és hiába mondja azt, hogy semmi sem változott. én tudom, hogy igen is változott. Kerül. A kurva életbe is! Leszar! 

Épp a srácokkal ülök a házukban. Nagyon szépen berendezték.

- Kérsz valamit enni? Gyere mindjárt kész a spagetti! - kiabált a konyhából Ash.

Odamentem hozzá, de amint megéreztem a spagetti szagát hányingerem lett.

Befutottam a WC-be és kidobtam a taccsot.

- April, minden rendbe? - futottak utánam mind a négyen. De mielőtt válaszolhattam volna megint belehánytam a WC-be.

- Biztos csak elrontottam a gyomromat. - motyogtam.

Lehúztam a budiban való tegnapi ebédem és a mai reggelim, majd kiöblögettem a számat.

Mi lehet a baj? Nem ettem semmi olyat. Várj! Az nem lehet! Hiszen Calum-mal védekeztünk! Vagyis nem emlékszem... Kell egy terhességi teszt. A rohadt életbe már!

Mint akit puskából lőttek ki úgy rontottam ki a fürdőből a táskámért.

- Hé, Ap, mit csinálsz? - kérdezte Mikey.

Nem mondhatom azt, hogy "Ja, csak elmegyek egy terhességi tesztért, mert Calum-mal nem védekeztünk."

- Öhm, el kell mennem valahova. - mentem az ajtó felé.

- Várj. Elviszlek. - szólt utánam Luke.

- Nem kell.

- De igen! - kapta fel a pultról a kocsi kulcsot.

Beültünk a kocsiba és elkezdett dobolni ujjaival a kormányon.

- Na? Hova ilyen sietősen? - kérdezte miközben riadt, aggodalommal teli arcomat fürkészte,

- A gyógyszertárba. - suttogtam magam elé.

Rá néztem. Tágra nyitott szemekkel nézet rám.

- Ne mondj semmit csak vigyél oda. - parancsoltam neki.

Elindította a motort és elindultunk.

Fél óra múlva már vissza fele tartottunk. Azt mondtam neki, hogy Aspirint vettem, mert a kocsiban megvárt ameddig bementem megvenni a tesztet.

Amint vissza értünk hozzájuk, mert nem vitt haza, hiába is kértem, elmentem WC-re, mert pisilnem is kellet na meg a teszt...

Bezárkóztam és rápisiltem (xd). Várnom kellet 3 percet.

Legyél negatív! Nem lehetek terhes 18 évese! Egyetemre kell mennem! Még fiatal vagyok ehez az egészhez!

- Minden rendbe? - kopogott Ashton.

- Persze. Mindjárt megyek. - szóltam ki remegő hangon a csapnak támaszkodva.

Ránéztem a telefonom órájára.

Letelt az idő.

Megnéztem.

Két csík. Azaz pozitív. 

Megfogtam ég beraktam a táskámba. Megmostam az arcomat majd ügyetlen léptekkel léptem ki a mosdóból.

A nappaliban a fiuk TV-tek. Amint beléptem a helyiségbe mindenki rám nézett.

- De sápadt vagy. - szólalt meg Michael.

Nem is tudom miért vagyok az...

- Calum, beszélhetnénk? Négy szem közt? - reménykedve pillantottam rá, mert az elmúlt 15 napba a "szia" volt az egyetlen szó amit a másiknak mondtunk.

- Ja. -állt fel a kanapéról. Az emelet felé indult én pedig utána mentem.

Az ajtaját becsuktuk aztán leültünk az ágya szélére egymás mellé.

- Mit szeretnél? - nézet rám semmit mondó tekintettel.

A táskámból ki vettem a terhességi tesztet. A kezébe nyomtam és sírni kezdtem.

- Pozitív lett. - mondtam zokogva.

Calum rám nézett. Az arca kifejezéstelen volt. Megőrültem attól, hogy nem tudtam mit gondol.

- Tönkre tetted az életem! - kiáltott rám. - Nem lehetsz az! Ez nem lehet! - állt fel. Kiabált velem, de nem csak az én hibám volt. Ő ugyan annyira benne volt mint én. Szavai hallatán egyre jobban zokogtam. "Tönkre tetted az életem." -  Takarodj innen! - meg sem mertem szólalni. Szavai rettenetesen fájtak. Ez egy baba, egy kisbaba, aki semmiről sem tehet.

A tesztet rádobta az ágyra majd a kinyitotta az ajtót és kirohant rajta, hallottam egy ajtócsapódást.

Elment.

Meg soha nem láttam ilyennek. Sose beszélt vagy viselkedett így velem. Nem is hallgatott meg. Nagyon fájt.

Az ágyára kuporodva sírtam.

A Mikey és Luke jött be a szobába.

Letérdeltek az ágy elé.

- Mi történt? Miért lett ilyen mérges Calum? - kérdezte félénken Luke.

Nem mondtam semmit csak a kezébe nyomtam azt a rohadt tesztet.

A két fiú szeme elkerekedett.

- April, elviszlek orvoshoz! Nem mindig jók ezek az izék. - simított végig a karomon a kék hajú barátom.

Nem szóltam egy szót sem csak felálltam és a fiukkal együtt elindultunk a kocsihoz.

Az orvoshoz egyedül mentem be. A két srác a váróban várt rám.

- Jó napot! - köszönt rám egy 30-as éveiben járó, vörös hajú nő.

- Jó napot. - próbáltam egy mosolyt eröltetni az arcomra, de inkább vicsorgás lett belőle.

- Dr. Henderson vagyok. Mivel jött hozzám? - mondta a doktor nő.

- Megszeretném tudni, hogy tényleg terhes vagyok-e vagy csak tévedett a teszt.

- Rendben. Akkor felvesszük az adatait majd elvégzünk egy ultrahangot. - mosolygott rám.

Miután kitöltöttem az adatlapot felfeküdtem a vizsgáló asztalra. Dr. Henderson hideg zselét  nyomott a hasamra aztán a kis gépet rányomta és húzogatni kezdte.

A képernyőt tanulmányozta. Közbe pedig kérdéseket tett fel amikre válaszolgattam.

Lerakta kütyüt, adott egy törlőt amivel letöröltem a hasam.

- Gratulálok anyuka! Magya 2 hetes terhes. - mosolygott.

Egy könnycsepp folyt le az arcomon. Csak egy.

Megbeszéltük, hogy mikor lesz a következő vizsgálat. Adott némi tanácsot és azt mondta bármi gond van nyugodtan hívjam fel.

- Viszlát és mindent köszönök. - léptem ki az ajtón.

Anyuka leszek. A szívem alatt hordozom a gyermekem. Végül is ha apuék nem ölnek meg akkor minden jó lesz. Az egyetemre majd 3 év múlva jelentkezek újra. Még ha Calum-nak nem is kell a gyerekünk én akkor is fel fogom nevelni. Kapja be!

A kettő srác kíváncsian nézett rám. Nevetve a nyakukba ugrottam.

- Anyuka leszek! - nevettem. Egyre jobban örülök. Nem úgy fogom fel, hogy tönkre ment a fiatalkorom.

Miért kéne siránkoznom, hogyha örülhetek is neki?

- Örülsz? - kérdezte Mikey.

- Igen.

*CALUM SZEMSZÖGE*

Nem kellett volna így beszélnem April-vel, mert az én hibám is. De nagyon meglepett. Akkor mikor elmondta dühös lettem és meg ijedtem. Rettentően szeretem őt, és nem csak úgy mint egy barátot. Mi tagadás, belezúgtam. Mikor lefeküdtünk az volt életem legcsodálatosabb éjszakája. Akár milyen nyálasan is hangzik. Ez az igazság. De erre az egész apaságra nem érzem, hogy készen állnék. 

- Calum várj már! - kiabált utánam Ashton. 

A közeli parkban ért utól. Leültem egy padra Ő meg mellém.

- Terhes! Érted? April terhes és én vagyok a gyerek apja! - ordítottam rá.

- Mi? - vágott elég furcsa fejet.

- Jól hallottad. - temettem tenyerembe az arcomat.

- Próbáld meg úgy felfogni, hogy ez nem rossz dolog! Hallottuk, hogy miket vágtál a fejéhez. Gondol bele, hogy mit érezhetett Ő. - kösz, mert eddig mintha nem lett volna lelkiismeret furdalásom miatta.

- De hiszen ez egy gyerek! 19 éves vagyok. Készen állok én arra, hogy apa legyek? És ha elrontom? - kérdeztem.

- Döntsd el magadba és kérj tőle bocsánatot. - paskolta meg a vállam. 

Felállt és elindult haza felé.

Beszélnem kell April-vel!

7. rész +18

Hi Guys!!!

Meghoztam nektek a 7. részt. 

Igen, +18-as. Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e vagy ne. De aztán arra jutottam, hogy leírom. Most először írtam ilyet, szóval lehet, hogy szar lesz. Ez a rész nem lett valami hosszú, tudom, sorry!!!

Lehet, hogy kicsit nyálas lett...

Szóval jó olvasást. Köszi, hogy benéztél. Visszajelzést várok komiban.

xx ~Z

Ú.Í.: Nem vállalok felelősséget a trágár szavakért és a +18-as jelenetért sem! Mindenki csak saját felelősségre olvassa!!!

Máma végre haza jöttük. Vége a turnénak. Olyan jó itthon lenni és a saját ágyamba aludni. Átölelni apuékat. Kb. 1 órája rakott ki a kocsi a házunk előtt. A szülők rögtön letámadtak és kikérdeztek. Mindent elmeséltem.

Mióta Calum-mal majdnem lefeküdtem a buszon azóta volt egy-kettő csók, de semmi több. 

Az ágyamon feküdtem és csak bambultam a hófehér plafonom. Észre vettem rajta egy pici foltot. Vissza gondoltam arra amikor ott volt a pók és Cal-lal próbáltuk lecsapni. Vicces volt.

A telefonom pittyegett. Megnéztem és a banktól jött egy SMS. Pénzt töltöttek a bankkártyámra. Mióta a 5 Seconds of Summer befutott és több pénz áll a házhoz azóta Calum minden hónapban utal rá egy nem kevés összeget. Hiába mondom neki, h attól még, h barátok vagyunk nem kell pénzelnie. Van munkám és kapok fizetést is, nem kell a pénze. Igaz, hogy a fizetésem nem valami sok, de zsebpénznek tökéletes. Cal pénzéhez nem nyúlok hozzá. De mintha nem is értené mit mondok, ugyan úgy küldi tovább. Sokan biztos, hogy örülnének neki, de én nem. Én nekem nem kell a pénze, anélkül is szeretem.

Mérgesen nyomtam rá a hívás gombra.

- Szia! Máris hiányzom? - hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Calum Hood! Ezerszer elmondtam már, hogy nem kell a pénzed! - mondtam neki mérges hangon.

- April. Engem nem érdekel, hogy akarod-e vagy sem. A legjobb barátom vagy ennyi jár neked. Vegyük úgy, hogy azért kapod amiért vigyáztál rám 15 évig, hogy ki ne nyírjanak. Akkor nem lennék egy kibaszott rock sztár! - nevetett.

- Ne nevess! - parancsoltam rá. - Én enélkül is szeretlek, tudod jól!

- Tudom, de akkor is.

- Katasztrófa vagy. Ugye tudod?

- Igen. Tudom. Nincs kedved átjönni a rezidenciámra?

- Hé! A miénk is! - ordított a háttérből Ash. Igen a fiuknak van egy közös házuk. Amíg turnén voltunk addig a szülők itthon intézték nekik a házat, tehát most már oda mentek haza.

- Most nem. Majd holnap. - mondtam.

- Rendben, akkor én megyek hozzád. - majd bontotta a vonalat.

Fél óra múlva kopogtak a szobaajtómon. Calum bújt be rajta. Majd ledobta magát mellém az ágyra.

- Hogy jöttél be? Apuék valami fogadáson vannak. - kérdeztem, mert az ajtó be volt zárva.

- Tudom, hogy hol a dugi kulcs. - rántotta meg a vállát. Ja, hogy ez így megy. Értem.  - Ugye nem felejtetted el, hogy holnap lesz a szülinapod? - húzta fel a szemöldökét. Teljesen ki ment a fejemből. OMG!! Holnap leszek 18! Hivatalosan is piálhatok!!!! Yeah!!

- Jó, hogy mondod! - nevettem fel.

- Jajj, te lány. Mihez kezdenél nélkülem?!

Nélküled? Semmihez. Szó szerint, semmihez. Ő az én másik felem. Na, ez kicsit nyálasan hangzik, de ez az igazság. 

Calum-mal együtt vártuk az éjfélt. Apuék még mindig sehol sem voltak.

- 10, 9, 8, 7... - számoltunk egyszerre vissza. - ...3, 2, 1! BOLDOG SZÜLINAPOT!!!!

Az ágymon feküdtem hanyatt ő pedig amint elkiáltottuk magunkat az éjfél miatt rám ugrott. Beszorultam a matrac és Cal közé.

- Hé, szállj le rólam! Megfulladok. - suttogtam, de ő erre csak felemelte a fejét és a szemembe nézett és nevetni kezdett. - Miaz? Ez nem vicces!

- Tök vörös a fejed! Nem is vagyok ilyen nehéz! - nevetett.

Majd hirtelen felindulásból kifolyólag elhallgattam egy csókkal.

Kicsit meglepődött, de aztán vissza csókolt. Eddig mindig ő csókolt meg engem.

Hosszú ideig faltuk egymás ajkait, majd fordítottam a helyzeten és ő került alulra én pedig a csípőjén ültem.

Egyik kezével a pólóm alatt simogatta a bőröm a másikkal a fenekembe markolt. Erre a tettére belenyögtem a csókba, majd ő mosolyra húzta a száját.

Levette a pólóm és elhajította a szóba egyik sarkába. Maga alá fordított.

A nyakamat kezdte ellepni forró, nyálas puszikkal. Ez így undinak tűnhet, de nagyon élvezetes volt. Levettem a felsőjét és végig simítottam a hasán. Nem volt tele kockákkal, de mégis izmos és sexy volt.

A nadrágomat is lehámozta rólam és már csak fehérneműben feküdtem előtte. Lerúgta a nadrágját. Megint én voltam felül.

Éreztem keményedő férfiasságát magam alatt. Kikapcsolta a melltartóm és levette.

Masszírozni kezdte a melleimet, jól esett ezért halk nyögdécselések hagyták el a számat. Lehúzta a bugyimat majd a bokszerét.Hímtagja nem volt valami kicsi. Szerintem szét fogok szakadni.

Tudtam, hogy nem helyes az amit csinálunk de akartam őt.

Lábaim közé pozicionálta magát és a szemembe nézett. Tudta, hogy még szűz vagyok.

- April, biztosan akarod? - kérdezte, szemeiben láttam a vágyat.

Biztos, hogy akarom? Azt akarom, hogy a legjobb barátom vegye el a szüzességem akibe bele vagyok zúgva, de én neki csak egy barát vagyok? Őszintén nagyon kívántam őt. De nem tudom mi lesz a következménye ennek az egésznek ha megtörténik...

- Igen, Calum, akarom. - mosolyogtam.

Ő erre rögtön belém dugta magát. Rettentően fájt, a feltörő sikításomat egy csókkal hallgattatta el.

Picit várt amíg megszokom méretét aztán el kezdett mozogni.

A fájdalmat az élvezet váltatta fel. Egyre gyorsabban mozgott. Én pedig egyre hangosabbakat sikítottam.

Kicsit lassított majd megint gyorsított. Közben a nyakamat csókolgatta. Két kezével fejem mellett támaszkodott. Nagyon jól csinálta.

Körmeimet a hátába mélyesztettem.

- Calum, é..én min..mindjárt... - próbáltam tudtára adni, hogy hamarosan a gyönyör kapujába lépek.

- Én is. - mondta majd megcsókolt.

Egyszerre élveztünk el. Én egy hatalmasat sikítottam ő pedig egy férfiasat nyögött.

Még párat lökött rajtam aztán kihúzta belőlem a farkát és mellém feküdt és a mellkasára húzott.

A hajammal kezdett el babrálni én pedig mellkasát cirógattam.

Megtettük. Lefeküdtem a legjobb barátommal. Bekövetkezett az amitől a legjobban féltem. Talán most rontottuk el a barátságunkat, de ez talán valami jobbnak a kezdete. Mondjuk az biztos, hogy fantasztikus volt. MÁR NEM VAGYOK SZŰZ!!!

- Megbántad? - szólalt meg 10 perc után.

- Nem. - néztem rá. - Ezt nem szabadott volna. Mi lesz ezután? Gondolni sem mertem volna, hogy te fogod elvenni a szűziségem.

- Hát, az a helyzet, hogy én sem... - nevetett fel kínosan.

- És te megbántad?

- Nem. Életem egyik legjobb élményét adtad meg nekem, megint. De majd holnap mindent megbeszélünk. Aludjál. - nyomott egy puszit a homlokomra.

A fejemet visszafordítottam.

Hiába próbáltam aludni, de sehogy sem ment. Calum mellkasa egyenletesen mozgott. Azaz aludt. Hallottam az összes szív dobbanását.

Ránéztem, majd a füléhez hajoltam.

- Ha tudnád azt, hogy mennyire szeretlek. - suttogtam bele. Arcára nyomtam egy puszit. Visszafeküdtem és lassacskán elnyomott az álom.

6. rész

Hi Guys!!!

Íme itt a 6. rész. Remélem tetszeni fog. Bár most, hogy vissza olvastam elég sok lett benne a csókolózós rész és rövid is lett...

Naaaa mindegy... Remélem, hogy tetszik. 

A véleményeteket várom.

Ja, és megjelent a She`s Kinda Hot videó klipje.

Aki nem látta még az ide kattintva megtekintheti. Nekem nagyon tetszik!!!

xx ~Z

5 napja volt a koncert, a fiuk fantasztikusan zenélnek. Imádom őket hallgatni. Az amerikai turné is elindul. Az életem egyenlőre abból áll, hogy a turné buszon és a szállodákban vagyok. Ja, és persze néha ha a fiukkal elmegyünk valahova akkor is tuti, hogy letámadnak minket vagy a rajongók vagy a média. Tegnap is elmentünk sétálni egyet és még ki sem tettük a lábunkat az ajtón máris egy csomó kamera és ember fogadott minket. Calum-mal a múltkor elmentünk bevásárolni és másnap ott díszelegtünk a címlapon azzal a főcímmel, hogy "Calum Hood-nak, a 5SOS tagjának új barátnője van.". Ezután a rajongók megrohamoztak minden közösségi oldalon. Voltak kedvesek, de voltak eléggé utálkozó levelek is. Persze aztán a fiuk elmondták, hogy én nem vagyok a barátnője csak a barátja. Ezt volt akik elhitték és volt akik nem. A srácokkal való kapcsolatom még mindig nagyon jó, szinte mintha a testvéreim lenének, kivéve Cal.t, őt máshogy szeretem...

A srácokkal a turné buszban a tv szobában a tv-ben bámultuk a Family Guy-t. Mikor vége lett ugyan úgy ültünk tovább és a reklámokat néztük. Hát, mit ne mondjak, nagyon izgalmas volt...

- Ki akar felelsz vagy merszet játszani? - kérdezte meg hirtelen Mike.

Mindenki azt mondta, hogy jó, én is. Leültünk a földön egy körbe. (sorrend: ->Ash ->Luke->Mikey->April->Cal->)

- Legyen vetkőzős felelsz vagy mersz! Aki valamit nem csinál meg vagy nem válaszol rá az leveszi az egyik ruha darabját. Ok? - kérdezte perverz vigyorral a száján Mike.

Mindenki belement, persze én elég nehezen, mert nagyon szégyellős vagyok. Luke kezdett, ő Ashton-t kérdezte, aztán Calum-on volt a sor, ő Mikey-t, aki viszont engem választott.

- April, felelsz vagy mersz? - mosolygott rám sunyin.

- Merek. - feleltem egy kis habozás után.

- Rendben. Nos, akkor csókold meg Calum-ot. - rá néztem majd Calum-ra aki megnyugtatóan mosolygott rám amolyan 'semmibajnemleszgyerecsak' nézéssel vizslatott.

Körbenéztem és mindenki kíváncsian nézett rám, hogy mit teszek. 'Egyszer élünk.' mondtam magamban, szembe fordultam Calum-mal aki furán nézet rám. Gondolom nem hitte volna, hogy megteszem. A szemembe nézett és szép lassan közeledni kezdett felém. Mikor már csak centik választottak el minket egymástól eszembe jutott az, hogy ezt nem szabad. Még akkor sem ha ez csak egy játék. Eszembe jutott amikor megcsókolt a pub-ban, még Londonban. Amikor a múltkor a kórházban majdnem megcsókolt. Fájt, hogy nem hagytam de nem szabadott elgyengülnöm. Hirtelen kipattantak a szemeim és pofon vágtam a fiút. A szemeimben gyűlni kezdtek a könnyek ő pedig szomorúan nézett rám. Vettem egy mély levegőt majd mű mosollyal a képemen visszafordultam a kör közepe felé. A másik három srác értetlenül nézett rám.

- Inkább vetkőzök. - nyögtem ki halkan. 

Nyár van úgyhogy fekete rövidnadrág és szürke ujjatlan volt rajtam, de valami még számomra is ismeretlen okból fogva volt rajtam zokni. Lekaptan gyorsan magamról a zoknit és úgy folytatódott tovább a játék. 

Calum-ra rá sem mertem nézni. Elég feszült volt  hangulat. 

Mikor vége lett a játéknak elmentünk aludni, mert fél egy volt már. Az igazán ciki pedig ekkor következett, mivel 4 ágy volt, azaz 2 emeletes ágy egymás mellett behúzható függönnyel. Egyik oldalt lenn Mike aludt felette Luke-val, a másik oldalon pedig alul Ash volt felül pedig Cal és én. Mér aludtunk együtt? Azért, mert nekem nem volt hol és ő úgymond "befogadott".  Én előbb kész lettem mint ő, ezért bemásztam belülre. Befele fordulva feküdtem és éreztem, hogy valaki, azaz Calum felmászik mellém. Azt tettetem, hogy alszom. 

Nem volt valami széles az ágy. Ketten úgy fértünk el rajta, hogy testünk mindig össze ért. Ez most nem volt másképp. Felém fordul és "Kis kifli-Nagy kifli" pózba átölelt.

- Nagyon fájt a pofon? - kérdeztem meg hirtelen suttogva tőle.

- Kaptam már nagyobbat is. - morogta a nyakamba. Hallottam a hangjában a szomorúságot.

- Cal, én csak... Nem is tudom. - suttogtam. Megfogta a karom és maga felé fordított. Mélyen a szemembe nézett.

- Most nagyon megszeretnélek csókolni. 

- De ezt nem szabad. - ingattam meg a fejem.

- Mondd meg, hogy miért nem szabad? Mindig ezt mondod, de soha nem indokolod meg, hogy miért. - vakarta meg a tarkóját. 

- Azért, mert azzal tönkre tennénk a barátságunkat, én pedig azt nem akarom.

- Hunyd le a szemed. - mosolygott. Én pedig engedelmeskedtem, nem tudtam miért, de valami miatt bíztam benne. - Jó, most pedig maradj így. - egyre szaporábban vette a levegőt majd hirtelen ajkait az enyémekre tapasztotta. Egy picit meglepet, de gondoltam mire készül. Rögtön vissza csókoltam. Egyre szenvedélyesebben, de mégis gyengéden csókolt. Levegő hiányban elváltunk majd megint elölről kezdtük. Fantasztikusan csókolt. Megfogta a vállam és maga alá fordított. 

Istenem, mit csinálunk? De olyan gyengéd, olyan jó... Elvette az eszem. A legjobb barátommal csókolózom! És Ő most rajtam fekszik és simogatja a testem! Annyira élvezem ezt az egészet!

- Cal... Calum... a... a fiúk. - próbáltam neki elmondani csókolózás közben azt, hogy miközben itt nyaljuk-faljuk egymást a másik 3 fiú itt alszik körülöttünk. Kicsit furcsán venné ki magát ha rajtakapnának minket...

- A francba! - morogta és lemászott rólam. - Figyelj, én sajnálom, tudom, hogy nem akartad, de nem tudtam ellenállni... - fordított nekem hátat. 

- Cal. - öleltem át hátulról - É-én ezt n-nagyon élveztem... - dadogtam. 

Szembe fordult velem és egy sexy mosolyra húzta a száját. Éreztem, hogy az arcom kezdi felvenni a vörös színt.

- Akkor örülök, mert én is élveztem. - majd egy puszit nyomott arcomra. 

A hátára feküdt és engem a mellkasára húzott. Az a szokása, hogy csak egy szál alsógatyában alszik. Ez most sem volt másképp. 

- Sexy a lila zsiráfos alsód. - kuncogtam fel halkan. 

- Szerintem is. - nevetett ő is. 

A hasát kezdtem el cirógatni.

- Jó éjt Manó. - felé fordítottam a fejem a "Manó" szó hallatán.

- Mi az, hogy Manó?? 175 cm vagyok. Az nagyon nem manó. - néztem rá durcásan.

- Még akkor is 10 centivel kisebb vagy nálam. Nekem akkor is manó vagy. - mosolygott. Még sosem hívott így. 

- Jól van. Akkor jó éjt. - vissza akartam fordítani a fejem, de hirtelen egy lágy csókot lehelt ajkamra. Bódult és elvarázsolt mosollyal a fejemen fordultam vissza. 

Kár, hogy csak barátok vagyunk. Mondjuk ha valaki látott volna minket 5 perccel ezelőtt nem mondta volna az, hogy CSAK BARÁTOK vagyunk. Kíváncsi lennék, hogy milyenek lennénk mi egy pár lennénk. Lehet, hogy minden tökéletes lenne, de az is lehet, hogy mindent elrontanánk vele. Azt pedig nem akarom. Ahhoz túlságosan is fontos nekem, hogy elveszítsem. De mégis, totálisan belezúgtam. 

Ezek a gondolatok közt aludtam el Cal mellkasán.

Wattpad

Hi Guys!!!

Nem tudom, hogy ki olvas Wattpad-on, de oda is megcsináltam ezt a blogot. 

 Ide kattintva olvashatod el ott is.

A 6. részt ma vagy holnap hozom nektek! addig is kitartás! ;)

xx ~Z

Figyelem!!

Hi guys!!!

Nagyon sajnálom, hogy eddig nem volt rész, de nyaraltam és most megint megyek. Skacok tényleg nem tudom, de amint lehet hozom az új részt, de egyszerűen szét vagyok esve. Csak azért írom ezt le nektek, hogy ne higgyétek azt, hogy abba hagyom a blogot! 

ERRŐL SZÓ SINCS!!!

Szóval kérem a megértéseteket és a türelmeteket!

xx ~Z

U.i.: Hallgassátok meg a She's Kinda Hot -ot, imádom ezt a dalt!!!  

*We are the kings and the queens of the new broken scene*

5. rész

Hi Everyone!!!

Tudom, hogy a mai rész rövid lett és szerintem béna is... De elment az ihletem. Azért remélem tetszik. 

xx ~Z

Kinyitottam a szemem és fehér falakat pillantottam meg, a fény nagyon erős volt. Mindenem fájt. Mi történt velem? Hirtelen eszembe jutottak foszlányok a tegnapi napból. Mikor ott maradtam Párizsban, mikor pofon vágtam
Calumot és mikor megtámadtak a parkban... Hallgatnom kellett volna Michaelra, de én makacsul rohantam
a hülyeségeim felé. Körbe néztem és Cal a fotelben aludt. Megpróbáltam felülni, de nagyon fájt ezért felszisszentem.
Calum erre felkapta a fejét, látta, hogy ébren vagyok és oda sietett az ágyamhoz és gyengéden magához ölelt.

- Istenem! April! Annyira sajnálom! - búgta bele a nyakamba.

- Én... én sajnálom. - mondtam elhaló hangon. Meglepetten elengedett és rám emelte barna szemeit.

- Mit sajnálsz? Te nem tehetsz semmiről. - simított végig arcomon.

- De igen, mert ha nem futok el amikor Mikey elmegy a kabátjáért akkor ez nem történik meg, de én makacs voltam és megint nem hallgattam senkire. - csuklott el a végére a hangom és egy sós könnycsepp folyt le az arcomon. Calum amikor ezt meglátta
magához szorított és simogatni kezdte a fejem. Arrébb csúsztam a kórházi ágyon és mellém feküdt. Nehezen, de elfértünk... Egymással szemben feküdtünk és egymás szemébe néztünk. Azokban a gyönyörű gesztenyebarna szemeiben szinte elvesztem. Olyan szomorúan nézett rám.

- Cal, mi a baj? - kérdeztem érdeklődően.

- Semmi, csak azt nézem, hogy milyen nagyon gyönyörű vagy. - mosolydúlt el. Éreztem, hogy elpirulok. Tényleg szépnek lát?Olyan édes ez  srác.

Amikor kicsik voltunk mindig csúfoltak a suliban a fogszabályzóm meg az ilyesmi dolgok miatt, de Cal mindig megvédett. Emlékszem egyszer 3.-ban összevesztünk, de annyira amennyire addig még soha. A nagyobb fiuk folytan piszkáltak, akkor is körém álltak egy körben és sértő dolgokat mondtak nekem. Kritizálták a kinézetem, az öltözködésem, a termetem, a hajam és löködni kezdtek. Mikor a földre estem sírni kezdtem. "Mivan, csak nem sírsz?! Oh, April. Nálad rondább és butább lányt még soha életemben nem láttam!" - mondták nekem. Megjelent Calum és annak ellenére, hogy össze voltunk veszve megvédett. Kiabált velük, hogy hagyjanak békén. Megvédett. Mindig vigyázott rám.

- Nem is igaz. - ráztam meg a fejem. Nem éreztem magam szépnek. Ő pedig nem szerette, hogy így gondolkodok magamról.

- Megint kezded. Miért nem hiszed el magadról? - hajolt közelebb - Nekem te vagy a leggyönyörűbb. - a köztünk lévő távolság kezdett megszűnni. Tudtam, hogy mit akart. Meg akart csókolni.A szívem hevesen vert. Automatikusan lehunytam a szemem és a szám elnyílt.Vibrált köztünk a levegő. Nagyon akartam, hogy megcsókoljon, de ezt nem szabadott.

- Cal állj! - tettem a mellkasára a kezem és toltam el magamtól. Kinyitotta a szemét és csalódottan nézett rám.

- Miért? Miért nem szabad? Miért nem engeded? - ült fel és idegesen a hajába túrt. Hogy miért? Mert néha nem éri meg kockáztatni egy jól működő barátságot. Igen szerelmes vagyok belé, nem is kicsit, de nem helyezhetem előre azt amit én akarok ha azzal tönkre teszek egy barátságot.

- Mert mi csak barátok vagyunk! Nem szabad. Ez rossz. - dörzsöltem meg a szemem. Nem akartam ránézni. Nem akartam látni raja, hogy rossz neki, hogy visszautasítottam. Az arcom vér vörös volt. Olyan kínos volt ez az egész helyzet.

- Ez nem rossz! Mondd meg őszintén. A múltkori csókunkat élvezted? - mondjam meg neki, hogy igen és, hogy annál jobb csókom még sosem volt vagy mi? Istenem miért büntetsz??? Megőrülök! - April, nézz rám. - és egyik mutató ujjával maga felé fordította a fejem. A szeméből szomorúság tükröződött. Szinte elvesztem azokban a gyönyörű gesztenyebarna szemeiben.

- Élveztem. - mondtam halk elhaló hangon. Egy pici elégedett mosoly jelent meg a száján.

- Akkor? Mit akarsz? - ez egy igazán jó kérdés volt, mert én magam sem tudtam, hogy mit akarok. Veszekedett bennem két kis April, az egyik a barátság mellett a másik a szerelem mellett voksolt. Miért volt ilyen nehéz?

- Calum, tudod ezt én sem tudom. - vakargattam meg a tarkómat.

- Mondanom kell valamit. April én... - nem tudta befejezni, mert a srácok rontottak be az ajtón.

- April! Jól vagy? - ölelt meg Mikey. - Annyira sajnálom! - puszit adott az arcomra.

- Sziasztok. - mosolyodtam el halványan. Igazából nagyon zavarban voltam, mivel az este alaposan megvertem és majdnem meg is erőszakoltak, most meg itt áll előttem 4 srác és kérdezgetnek. Kicsit cinkes... - Persze, jól vagyok.

- Ja, azért vagy tele kék-zöld foltokkal. - nézett rajtam végig aggodalmasan Luke.

- Hát, csatlakoztam a bandához. - utaltam arra, hogy Luke-nak mekkora monokli volt a szeme alatt és, hogy Calum-nak be volt dagadva az arca a tegnapi verekedés miatt. Rájuk kacsintottam. Ash és Mikey felnevettek ezen, de akiknek céloztam csak a szájukat húzták.

A két fiú nem is szólt egymáshoz sőt egymásra sem néztek. Még ha egyszer találkozott is a tekintetük akkor is undorodva elkapták a fejüket. Az orvos haza engedett, haleluja! A szállodában a szobámba a többi fiúval beszélgettünk. Megkértem őket, hogy ne beszéljünk többet a tegnap estéről, megértették és beleegyeztek. Kezdtem megunni, hogy a szöszi és a kiwi viselkedését, de nagyon.

- Calum, Luke! Abbahagynátok végre?? - kiáltottam el magam. Mind a négyen furán néztek rám. Szép halkan beszélgetünk és egyszer csak elkiáltom magam. Jól van April. Te is normális vagy...

- Mért? Mi csináltam? - nézett rám nagy szemekkel Cal. Istenem, fatökű állat...

- Mit? Mióta tegnap összeverekedtetek úgy viselkedtek, mint az ős ellenségek! Nem hiszem, hogy olyan fontos dolog vagyok, hogy megéri miattam összeveszni! Szóval ne vágjátok itt a képeket és most kézfogás, bocsánatkérés és ölelés! - állította őket egymással szembe. Kezet ráztak.

- Bocs. - motyogta Luke.

- Sajnálom haver. - motyogta Cal ugyan úgy. - Nem kellett volna felkapnom a vizet. Te csak szembesítettél az igazsággal én megint az eszem helyett a kezemet használtam. - látszott a barna fiún, hogy tényleg sajnálta.

- Nem tesó, nem kellett volna ilyeneket mondanom. - a két fiú és cukin, de mégis férfiasan megölelte egymást, majd a másik kettő srác is csatlakozott hozzájuk. Sőt végül én is. Helyre állt a béke.

Holnap lesz a koncert. Nagyon várom mert mindig imádom őket hallgatni. Este megnéztünk egy filmet, majd elmentünk lefeküdni. Calum teljesen összezavar a viselkedésével. Mostanában nem úgy viselkedik velem mint a turné előtt. Most akkor többet érez irántam mint puszta barátság vagy csak bemesélem magamnak? Teljesen oda vagyok érte. Megbolondít. Azokban a barna szemeiben el tudok veszni annyira, hogy néha még a nevemet is elfelejtem. Ma is majdnem megcsókolt. Nem tudom mi lesz ebből az egészből, de egyre jobban szeretem.