Hali minden kedves olvasó!! 😊
A segítségeteket szeretném kérni April és Calum babájának a neméhez.
Nem tudom eldönteni, hogy fiú vagy lány legyen-e.
Aki szeretne szavazni, az kommentben irja meg.
Aki fiút az azt írja, hogy "fiú", aki pedig lányt, az értelem szerint, azt írja, hogy "lány".
Amiből több lesz az nyer.
Itt bloggeren, illetve wattpadon is szavazhatsz.
Köszönöm a válaszokat!
xx Zoé
2015. október 17., szombat
2015. október 14., szerda
12. rész
Mikor kinyitottam a szemem egy székhez voltam kötve. Sötét volt. A fejem fájt. A kezemet kidörzsölte a kötél, éreztem, hogy vérzik.
Egyszer csak kinyílt az ajtó és a srác lépett be rajta. Macsó mosollyal nézet rám. A fejemet lehajtottam. Nem akartam, hogy lássa azt, hogy gyenge vagyok.
- Hát felébredtél? - a hajamnál fogva rántotta fel a fejem. - Mondj valamit cicus.
Nem akarok neki semmit sem mondani.
- Válaszolj, te ribanc! - pofozott fel. Az arcom égett, a sós könnycseppek végigfojtak az arcomon.
Istenem! Csak a babámnak ne legyen semmi baja!
- Miért én?
Felnevetett.
- Ohohohoo! Nem rémlik semmi? Nem emlékszel rám? Gimi első kettő évében odavoltam érted. Mindent megtettem volna csak azért, hogy egyszer rámnézz. Mögötted ültem matekon. Egyszer véletlen nekem jöttél a folyosón. Bocsánatot kértél és tovább mentél. Mindig azzal a Calum gyerekkel lógtál. Bármit tettem nem vetél észre. A harmadik év elejét már máshol kezdtem, mert nem bírtam nézni azt, hogy azt sem tudod, hogy létezem. Amint elvégeztem a sulit New Yorkba költöztem, de sosem bírtalak elfelejteni. Az elmúlt két évben megfigyeltettelek. Mikor arról kaptam a fülest, hogy New Yorkban vagy kaptam az alkalmon. Követelek a parkba, akkor sajnos ránk találtak. Amint tudom, te terhes vagy. Szépen gömbölyödik a hasad. Kár, hogy ez nem lesz már sokáig így. - lesokkolt. Minden amit mondott. Abba az iskolába jártunk 1500-an. Még jó, hogy nem ismertem. Ezek szerint az elmúlt két évben minden lépésemet figyelte? Ez a gyerek beteg! És a gyerekemet nem! Ha bántani meri esküszöm, hogy a puszta kezzel fohom megölni!
- Most bántani akarsz? - nem bírtam tovább elkezdtem zokogni. Nekem ez sok.
- Nem foglak megbaszni, ha erre célzol, de azt, ami a legfontosabb neked elveszem tőled. - fogott meg egy kést az asztalról. Oda sétált hozzám és mély vágást ejtett a combomon. Sikítoztam a fájdalomtól. - Fáj mi? Annyira nem lehet rossz April! Nem tudod azt, hogy nekem mennyire fájt mással látni! - ordította a képembe.
Belevágott a karomba, a hátamba. Folyt a vérem. Borzalmasan fájt, pedig a legrosszabb csak most jött még.
Megfogott egy sokkal nagyobb kést és bele akarta vágni a hasamba, de ebben a pillanatban fejbe lőtték. Szét loccsant fejjel ésélettelen testtel esett össze elöttem. Nem bírtam tovabb. Szétestem. Majdnem megölték a még meg nem született gyerekem és engem is.
Kommandósok futottak be a házba. Engem eloldoztak, majd kivittek.
Nem értettem, hogy, hogyan kerültek ide. Kint Calum könnyes szemekkel kezdett szaladni felém. Mikor odaért végignézett fáradt és meggyötört testemen. Latta a sebeket.
- Istenem, April. - próbált megölelni, de amiért tele voltam mindenhol vágásokkal, amik véreztek ezért csak óvatosan megfogta a kezem.
Itt vége volt. Nem bírtam tovább tartani magam. Keserves zokogásban tőrtem fel.
- Csss, kérlek! Ne sírj! - megöleltem. Nem érdekelt, hogy fáj az, ahogy a vágások meghúzódnak miközben magamhoz húzom. Csak érezni akartam, hogy itt van velem és már vége ennek a rémálomnak.
Egyszer csak kinyílt az ajtó és a srác lépett be rajta. Macsó mosollyal nézet rám. A fejemet lehajtottam. Nem akartam, hogy lássa azt, hogy gyenge vagyok.
- Hát felébredtél? - a hajamnál fogva rántotta fel a fejem. - Mondj valamit cicus.
Nem akarok neki semmit sem mondani.
- Válaszolj, te ribanc! - pofozott fel. Az arcom égett, a sós könnycseppek végigfojtak az arcomon.
Istenem! Csak a babámnak ne legyen semmi baja!
- Miért én?
Felnevetett.
- Ohohohoo! Nem rémlik semmi? Nem emlékszel rám? Gimi első kettő évében odavoltam érted. Mindent megtettem volna csak azért, hogy egyszer rámnézz. Mögötted ültem matekon. Egyszer véletlen nekem jöttél a folyosón. Bocsánatot kértél és tovább mentél. Mindig azzal a Calum gyerekkel lógtál. Bármit tettem nem vetél észre. A harmadik év elejét már máshol kezdtem, mert nem bírtam nézni azt, hogy azt sem tudod, hogy létezem. Amint elvégeztem a sulit New Yorkba költöztem, de sosem bírtalak elfelejteni. Az elmúlt két évben megfigyeltettelek. Mikor arról kaptam a fülest, hogy New Yorkban vagy kaptam az alkalmon. Követelek a parkba, akkor sajnos ránk találtak. Amint tudom, te terhes vagy. Szépen gömbölyödik a hasad. Kár, hogy ez nem lesz már sokáig így. - lesokkolt. Minden amit mondott. Abba az iskolába jártunk 1500-an. Még jó, hogy nem ismertem. Ezek szerint az elmúlt két évben minden lépésemet figyelte? Ez a gyerek beteg! És a gyerekemet nem! Ha bántani meri esküszöm, hogy a puszta kezzel fohom megölni!
- Most bántani akarsz? - nem bírtam tovább elkezdtem zokogni. Nekem ez sok.
- Nem foglak megbaszni, ha erre célzol, de azt, ami a legfontosabb neked elveszem tőled. - fogott meg egy kést az asztalról. Oda sétált hozzám és mély vágást ejtett a combomon. Sikítoztam a fájdalomtól. - Fáj mi? Annyira nem lehet rossz April! Nem tudod azt, hogy nekem mennyire fájt mással látni! - ordította a képembe.
Belevágott a karomba, a hátamba. Folyt a vérem. Borzalmasan fájt, pedig a legrosszabb csak most jött még.
Megfogott egy sokkal nagyobb kést és bele akarta vágni a hasamba, de ebben a pillanatban fejbe lőtték. Szét loccsant fejjel ésélettelen testtel esett össze elöttem. Nem bírtam tovabb. Szétestem. Majdnem megölték a még meg nem született gyerekem és engem is.
Kommandósok futottak be a házba. Engem eloldoztak, majd kivittek.
Nem értettem, hogy, hogyan kerültek ide. Kint Calum könnyes szemekkel kezdett szaladni felém. Mikor odaért végignézett fáradt és meggyötört testemen. Latta a sebeket.
- Istenem, April. - próbált megölelni, de amiért tele voltam mindenhol vágásokkal, amik véreztek ezért csak óvatosan megfogta a kezem.
Itt vége volt. Nem bírtam tovább tartani magam. Keserves zokogásban tőrtem fel.
- Csss, kérlek! Ne sírj! - megöleltem. Nem érdekelt, hogy fáj az, ahogy a vágások meghúzódnak miközben magamhoz húzom. Csak érezni akartam, hogy itt van velem és már vége ennek a rémálomnak.
2015. október 6., kedd
11. rész ||| 2/2
Hello cukik! YAS! Itt a rész másik fele! Bocsi a helyes írasi hibákért. Xx Zoé
Ashton még nagyjából 3 percig beszélgetett velünk, megreggelizett majd felvonult a szobájába.
A tűzhely felől mennyei illatok szállingóztak.
- Calum, mit csinálsz? - húztam fel a szemöldököm a tűzhelynél álló fiú felé.
Cal egy sejtelmes mosoly kíséretében hátra fordult és csak annyit mondott, hogy "kaját". Csak annyit válaszoltam, hogy azt gondoltam. Jááájj, te legény.
Elmerültem a gondolataimban és az hozott vissza a jelenbe, hogy a kiwi srác lerakott elém egy vastagon megrakott tányért. Volt rajta sült bacon, tojás, sajt, szalámi, piritós, azaz minden, ami egy April-es reggelihez kell. Ahww kajaa!! *_*
- Jó étvágyat hercegnőm. A teád még nincs kész.
- Mivel érdemeltem én ezt ki?! - nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.
Visszament a konyhapulthoz és mikor visszajött a kezébe volt az ő reggelije is meg a teám. Yas!
Elkezdtünk falatozni. Hmmm, fini volt.
Miután megettük felmentünk az emeletre.
Calum szobájába lefeküdtünk az ágyra egymással szembe. Csak feküdtünk és néztük egymást. Jó volt elveszni azokban a gyönyörű szemeiben. Jó volt kicsit úgy tenni, mintha semmi baj nem lenne.
- Ap. - szólalt meg szinte suttogva.
- Igen?
- Maradj úgy. - öömm oké... Mi vagyok én szobor?!! Ebben a pillanatban a feje az enyémhez kezdett közeledni. Szemeim automatikusan lecsukódtak.
Mikor ajkaink már súrolták egymást megállt egy pillanatra. Én pedig rögtön lecsaptam ajkaira.
Egy idő után átért a nyakamra és lágy, forró csókokkal kezdte behinteni. Hát, nem mondom, hogy nem élveztem.
Ezt a filmbe illő pillanatot félbetörte az, hogy egy óriásit fújt a nyakamba ami nagyon csikizett. Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Visszahajolt arcomhoz és egy lágy csókot nyomott az orrhegyemre.
- Jó téged ilyen boldognak látni. - fúrta a fejét a nyakamba. Régebben rengetegszer csináltuk ezt. Ha valamelyikünk szomorú volt mindig lefeküdtünk és ölelgettük egymást.
- Te teszed ezt velem. - szívtam be mélyen bódító illatát.
2 hónappal később
Luke a baleset után 2 napra ébredt fel. Semmi maradandó károsodása sem történt. A fickót, aki meglőtte a rendőrök hiába keresték, nem találták meg. Calummal fantasztikusan megvagyunk. Ennél több szeretetet amit ad nekem még senkitől sem kaptam. A babánk is szépen növekszik. Már több mint 2 hónapos az én kincsem. A hasam is kezd gömbölyödni. A szüleimmel, voltaképpen inkább Eddel is kibékültünk. Bocsánatot kért tőlem és Calumtól. Mondták, hogy költözzek vissza, vissza is akartam menni, mert nem akartam zavarni a srácokat, de a szerelmem nem hagyta. Azt mondta, hogy élete szerelme, aki az ő gyermekét hordozza a szíve alatt nem megy sehova. Ashton beújított egy barátnővel. A neve Emily. Vörös egyenes haja és zöld szeme van, nagyon szép és kedves. Hamar jóba is lettünk. Sosem voltak lány barátaim. Fura, de nagyon jó is egyben. Az újságokban megjelentek a cikkek, hogy Calum Hood apa lesz. A közösségi oldalakon rengeteg levelet kaptam rajongóktól. Voltak közöttük kedvesek, de utálkozóak is. Az interneten mindenhol ott voltunk.
Épp egy boltba siettem. Az új szenvedélyem á vanília fagyi szalonnával, de mivel elfogyott a fagyi elmentem venni. Mit nem tesz velem ez a kis csöppség, fagyi szalonnával! Ohh istenem. De mondjuk finom.
Az idő már este fele járt. A srácoknak koncertjük van, itt Sydeyben. A lelkemre kötötték, hogy ne menjek el otthonról. Nos, nem tartottam be, mert ELFOGYOTT A VANÍLIA FAGYI!!!
Már csak át kellet mennem egy kisebb parkon. Nem féltem, még a sötét ellenére sem, rengetegszer voltam már erre.
Nem volt senki sem a közelbe. Egyszer csak megroppant a hátam mögött egy faágy. Rögtön hátrakaptam a fejem.
Egy fickó volt, fekete kapucni volt rajta. A sötétben nem látszott az arca.
- April, April, April. - mondogatta nyájasan a nevem. A hangja nagyon ismerős volt. A hideg futkosott tőle a hátamon.
Csak álltam ott. Gyerünk! April fuss el!
- Megmondtam, hogy még nincs vége. A kis barátodat is elkaptam, de megkegyelmeztem és nem öltem meg. Tudod, azt a magas szöszit. - kacagott fel.
Uram Isten! Ki ez?!
- Ki vagy? Mit akarsz tőlem? - kiabáltam felé.
Kisétált az egyik lámpa fénye alá. Megláttam az arcát. Nem! Az nem lehet!
- Na mi van? Nem ismersz meg? - lépett közelebb.
Ez volt az a srác, aki New Yorkban a parkban majdnem megerőszakolt.
Az arcom eltorzult. A fejére önelégült vigyor mászott.
- Látom, hogy rémlik valami.
El kezdtem olyan gyorsan futni amilyen gyorsan csak bírtam.
Hirtelen tompa és erős fájdalom hasított a fejembe. Minden elsötétült. Éreztem, hogy a földre hullok. Mindenem fáj...
Ashton még nagyjából 3 percig beszélgetett velünk, megreggelizett majd felvonult a szobájába.
A tűzhely felől mennyei illatok szállingóztak.
- Calum, mit csinálsz? - húztam fel a szemöldököm a tűzhelynél álló fiú felé.
Cal egy sejtelmes mosoly kíséretében hátra fordult és csak annyit mondott, hogy "kaját". Csak annyit válaszoltam, hogy azt gondoltam. Jááájj, te legény.
Elmerültem a gondolataimban és az hozott vissza a jelenbe, hogy a kiwi srác lerakott elém egy vastagon megrakott tányért. Volt rajta sült bacon, tojás, sajt, szalámi, piritós, azaz minden, ami egy April-es reggelihez kell. Ahww kajaa!! *_*
- Jó étvágyat hercegnőm. A teád még nincs kész.
- Mivel érdemeltem én ezt ki?! - nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.
Visszament a konyhapulthoz és mikor visszajött a kezébe volt az ő reggelije is meg a teám. Yas!
Elkezdtünk falatozni. Hmmm, fini volt.
Miután megettük felmentünk az emeletre.
Calum szobájába lefeküdtünk az ágyra egymással szembe. Csak feküdtünk és néztük egymást. Jó volt elveszni azokban a gyönyörű szemeiben. Jó volt kicsit úgy tenni, mintha semmi baj nem lenne.
- Ap. - szólalt meg szinte suttogva.
- Igen?
- Maradj úgy. - öömm oké... Mi vagyok én szobor?!! Ebben a pillanatban a feje az enyémhez kezdett közeledni. Szemeim automatikusan lecsukódtak.
Mikor ajkaink már súrolták egymást megállt egy pillanatra. Én pedig rögtön lecsaptam ajkaira.
Egy idő után átért a nyakamra és lágy, forró csókokkal kezdte behinteni. Hát, nem mondom, hogy nem élveztem.
Ezt a filmbe illő pillanatot félbetörte az, hogy egy óriásit fújt a nyakamba ami nagyon csikizett. Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Visszahajolt arcomhoz és egy lágy csókot nyomott az orrhegyemre.
- Jó téged ilyen boldognak látni. - fúrta a fejét a nyakamba. Régebben rengetegszer csináltuk ezt. Ha valamelyikünk szomorú volt mindig lefeküdtünk és ölelgettük egymást.
- Te teszed ezt velem. - szívtam be mélyen bódító illatát.
2 hónappal később
Luke a baleset után 2 napra ébredt fel. Semmi maradandó károsodása sem történt. A fickót, aki meglőtte a rendőrök hiába keresték, nem találták meg. Calummal fantasztikusan megvagyunk. Ennél több szeretetet amit ad nekem még senkitől sem kaptam. A babánk is szépen növekszik. Már több mint 2 hónapos az én kincsem. A hasam is kezd gömbölyödni. A szüleimmel, voltaképpen inkább Eddel is kibékültünk. Bocsánatot kért tőlem és Calumtól. Mondták, hogy költözzek vissza, vissza is akartam menni, mert nem akartam zavarni a srácokat, de a szerelmem nem hagyta. Azt mondta, hogy élete szerelme, aki az ő gyermekét hordozza a szíve alatt nem megy sehova. Ashton beújított egy barátnővel. A neve Emily. Vörös egyenes haja és zöld szeme van, nagyon szép és kedves. Hamar jóba is lettünk. Sosem voltak lány barátaim. Fura, de nagyon jó is egyben. Az újságokban megjelentek a cikkek, hogy Calum Hood apa lesz. A közösségi oldalakon rengeteg levelet kaptam rajongóktól. Voltak közöttük kedvesek, de utálkozóak is. Az interneten mindenhol ott voltunk.
Épp egy boltba siettem. Az új szenvedélyem á vanília fagyi szalonnával, de mivel elfogyott a fagyi elmentem venni. Mit nem tesz velem ez a kis csöppség, fagyi szalonnával! Ohh istenem. De mondjuk finom.
Az idő már este fele járt. A srácoknak koncertjük van, itt Sydeyben. A lelkemre kötötték, hogy ne menjek el otthonról. Nos, nem tartottam be, mert ELFOGYOTT A VANÍLIA FAGYI!!!
Már csak át kellet mennem egy kisebb parkon. Nem féltem, még a sötét ellenére sem, rengetegszer voltam már erre.
Nem volt senki sem a közelbe. Egyszer csak megroppant a hátam mögött egy faágy. Rögtön hátrakaptam a fejem.
Egy fickó volt, fekete kapucni volt rajta. A sötétben nem látszott az arca.
- April, April, April. - mondogatta nyájasan a nevem. A hangja nagyon ismerős volt. A hideg futkosott tőle a hátamon.
Csak álltam ott. Gyerünk! April fuss el!
- Megmondtam, hogy még nincs vége. A kis barátodat is elkaptam, de megkegyelmeztem és nem öltem meg. Tudod, azt a magas szöszit. - kacagott fel.
Uram Isten! Ki ez?!
- Ki vagy? Mit akarsz tőlem? - kiabáltam felé.
Kisétált az egyik lámpa fénye alá. Megláttam az arcát. Nem! Az nem lehet!
- Na mi van? Nem ismersz meg? - lépett közelebb.
Ez volt az a srác, aki New Yorkban a parkban majdnem megerőszakolt.
Az arcom eltorzult. A fejére önelégült vigyor mászott.
- Látom, hogy rémlik valami.
El kezdtem olyan gyorsan futni amilyen gyorsan csak bírtam.
Hirtelen tompa és erős fájdalom hasított a fejembe. Minden elsötétült. Éreztem, hogy a földre hullok. Mindenem fáj...
2015. október 5., hétfő
11. rész ||| 1/2
Hali buksiik! Íme a 11. rész első fele. Hamarosan hozom a másodikat is, mert nagy okosan rájöttem, hogy telefonról is lehet írni. Tapsot nekem. Xd Remélem, hogy tetszeni fog. Ez egy rövid rész lett. Bocsiii!! Hagyj jelet magad után! A véleményed írd meg lent kommentben. Én Zoé voltam, szeretlek titeket! Sziasztok! ❤❤❤
Reggel mikor felébredtem Calummal találtam magam szembe. Kíváncsian vizslatott engem. Úgy nézett rám mintha én lennék a világ legszebb embere. Pedig alapból sem vagyok az, reggelente meg főleg nem. A hajam a szokásosnál is kócosabb. A szemem olyan amit még egy kínai is megirigyelne. Egyszóval szarul nézek ki.
Mikor észre vette, hogy felkeltem elmosolyodott. Annyira jól néz ki. A haja kócosan omlik homlokara. Kicsit nyúzottan néz ki, de annyira szexi!
- Jó reggelt Bogyó! - szólalt meg azon a szexi reggeli hangján. Ahww... ❤
- Jó reggelt. - próbáltam mosolyogni neki egyet, de nem igazán sikerült. Ciki. Amúgy nem nagyon zavarta. - Hány óra? -néztem körbe.
Megnézte a telefonját.
- Délelőtt 10. - hát gondoltam, hogy nem este. Pff... Kis dilis.
- Luke-ról van valami hír?
Az arca ebben a pillanatban elkomorodott.
- Semmi. Még nem ébredt fel. - olyan rossz ilyen szomorúan látni.
- Hé! Semmi baj. Minden rendben lesz. Szeretlek. - néztem mélyen a szemébe.
Elmosolyodott. Ohh, hogy én mennyire szeretem ezt a mosolyt. 😊
- Én is nagyon szeretlek. Meg kéne beszélnünk, hogy, hogyan tovább. - nézett el a vállam felett, mintha valami érdekes dolog lenne ott, pedig csak egy fal volt képekkel, na meg egy szekrény.
- Igen, szerintem is. - mosolyogtam. (Mindenki milyen sokat mosolyog xdd szerk.)
Végre megint ránézett az éppen ébredező fejemre.
- Én veled szeretnék lenni. És most, hogy tudom, hogy szeretsz és nem úgy mint egy barátot és te is tudod, hogy én mit érzek... Azt akarom mondani, hogy azt szeretném, hogy a barátnőm légy. De csakha nincs ellenedre... - vakarta meg a tarkóját. Olyan szívmelengető volt amit mondott. Szereteem ^^
- 13 éve másra sem vágyom. - kacagtam fel.
Szavaim hallatán eléggé felvidult. Ezen a reggelen a sok rossz ellenére ami történt velünk az elmúlt néhány napba mi mégis boldogok vagyunk. Miért? Mert megtaláltuk egymásba a másik felünket. És ez így van jól. Mert, ha két ember szereti egymást, akkor azoknak együtt kell lenniük. Ennyi.
- És a kis pici babánkkal mi van? - simított végig a hasamon.
- Éhes. - mondtam mielőtt egy óriásit kordult a gyomrom. Erre mind ketten őrült nevetésben törtünk fel. A hasam úgy csinált, hogy kriguhhhgkrrkkkkhjztsaegggr.
Lementünk a konyhába ahol egy álmos Ashtonnal találtuk szembe magunkat. Viccesen nézet ki. A göndör fürtjei az ég fele meredeztem. Mint akit megcsapott a 220. Mindehhez pedig olyan képet vágott, mint egy bagzó macska.
- Jó reggelt Mr. Irwin! - pukedliztam egyet hirtelen felindulásból. Nevetett egy sort majd felállt és elsétált a kávéért és lerakta elém egy bögre kíséretében.
- Látom nagyon elemedben vagy ma reggel. - mosolygott.
- Nem is olyan nagyon. Csak picurt. - tetettem sértettséget.
Calum eközben a tűzhelynél sütögetett valamit. Egy bordó macinaci lazán lógott a derekán. Kilógott alóla szürke boxere. Szerintem nem kell mondanom, hogy mennyire tetszett a látvány.
- Mi van cica, begerjedtél? - csettintett az orrom előtt Ash.
Rákaptam a tekintetem. Vigyorogva ült.
- Hahaha, ez nagyon vicces, csak most nem. - nyújtottam ki a nyelvem. - Mikey hol van?
- Szerinted?
- Hát persze. Alszik. - forgattam meg a szemem.
"Vajon Luke jól van? Istenem, szegénykém." - ilyen gondolatok pörögtek a fejembe.
Reggel mikor felébredtem Calummal találtam magam szembe. Kíváncsian vizslatott engem. Úgy nézett rám mintha én lennék a világ legszebb embere. Pedig alapból sem vagyok az, reggelente meg főleg nem. A hajam a szokásosnál is kócosabb. A szemem olyan amit még egy kínai is megirigyelne. Egyszóval szarul nézek ki.
Mikor észre vette, hogy felkeltem elmosolyodott. Annyira jól néz ki. A haja kócosan omlik homlokara. Kicsit nyúzottan néz ki, de annyira szexi!
- Jó reggelt Bogyó! - szólalt meg azon a szexi reggeli hangján. Ahww... ❤
- Jó reggelt. - próbáltam mosolyogni neki egyet, de nem igazán sikerült. Ciki. Amúgy nem nagyon zavarta. - Hány óra? -néztem körbe.
Megnézte a telefonját.
- Délelőtt 10. - hát gondoltam, hogy nem este. Pff... Kis dilis.
- Luke-ról van valami hír?
Az arca ebben a pillanatban elkomorodott.
- Semmi. Még nem ébredt fel. - olyan rossz ilyen szomorúan látni.
- Hé! Semmi baj. Minden rendben lesz. Szeretlek. - néztem mélyen a szemébe.
Elmosolyodott. Ohh, hogy én mennyire szeretem ezt a mosolyt. 😊
- Én is nagyon szeretlek. Meg kéne beszélnünk, hogy, hogyan tovább. - nézett el a vállam felett, mintha valami érdekes dolog lenne ott, pedig csak egy fal volt képekkel, na meg egy szekrény.
- Igen, szerintem is. - mosolyogtam. (Mindenki milyen sokat mosolyog xdd szerk.)
Végre megint ránézett az éppen ébredező fejemre.
- Én veled szeretnék lenni. És most, hogy tudom, hogy szeretsz és nem úgy mint egy barátot és te is tudod, hogy én mit érzek... Azt akarom mondani, hogy azt szeretném, hogy a barátnőm légy. De csakha nincs ellenedre... - vakarta meg a tarkóját. Olyan szívmelengető volt amit mondott. Szereteem ^^
- 13 éve másra sem vágyom. - kacagtam fel.
Szavaim hallatán eléggé felvidult. Ezen a reggelen a sok rossz ellenére ami történt velünk az elmúlt néhány napba mi mégis boldogok vagyunk. Miért? Mert megtaláltuk egymásba a másik felünket. És ez így van jól. Mert, ha két ember szereti egymást, akkor azoknak együtt kell lenniük. Ennyi.
- És a kis pici babánkkal mi van? - simított végig a hasamon.
- Éhes. - mondtam mielőtt egy óriásit kordult a gyomrom. Erre mind ketten őrült nevetésben törtünk fel. A hasam úgy csinált, hogy kriguhhhgkrrkkkkhjztsaegggr.
Lementünk a konyhába ahol egy álmos Ashtonnal találtuk szembe magunkat. Viccesen nézet ki. A göndör fürtjei az ég fele meredeztem. Mint akit megcsapott a 220. Mindehhez pedig olyan képet vágott, mint egy bagzó macska.
- Jó reggelt Mr. Irwin! - pukedliztam egyet hirtelen felindulásból. Nevetett egy sort majd felállt és elsétált a kávéért és lerakta elém egy bögre kíséretében.
- Látom nagyon elemedben vagy ma reggel. - mosolygott.
- Nem is olyan nagyon. Csak picurt. - tetettem sértettséget.
Calum eközben a tűzhelynél sütögetett valamit. Egy bordó macinaci lazán lógott a derekán. Kilógott alóla szürke boxere. Szerintem nem kell mondanom, hogy mennyire tetszett a látvány.
- Mi van cica, begerjedtél? - csettintett az orrom előtt Ash.
Rákaptam a tekintetem. Vigyorogva ült.
- Hahaha, ez nagyon vicces, csak most nem. - nyújtottam ki a nyelvem. - Mikey hol van?
- Szerinted?
- Hát persze. Alszik. - forgattam meg a szemem.
"Vajon Luke jól van? Istenem, szegénykém." - ilyen gondolatok pörögtek a fejembe.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)