Hello cukik! YAS! Itt a rész másik fele! Bocsi a helyes írasi hibákért. Xx Zoé
Ashton még nagyjából 3 percig beszélgetett velünk, megreggelizett majd felvonult a szobájába.
A tűzhely felől mennyei illatok szállingóztak.
- Calum, mit csinálsz? - húztam fel a szemöldököm a tűzhelynél álló fiú felé.
Cal egy sejtelmes mosoly kíséretében hátra fordult és csak annyit mondott, hogy "kaját". Csak annyit válaszoltam, hogy azt gondoltam. Jááájj, te legény.
Elmerültem a gondolataimban és az hozott vissza a jelenbe, hogy a kiwi srác lerakott elém egy vastagon megrakott tányért. Volt rajta sült bacon, tojás, sajt, szalámi, piritós, azaz minden, ami egy April-es reggelihez kell. Ahww kajaa!! *_*
- Jó étvágyat hercegnőm. A teád még nincs kész.
- Mivel érdemeltem én ezt ki?! - nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.
Visszament a konyhapulthoz és mikor visszajött a kezébe volt az ő reggelije is meg a teám. Yas!
Elkezdtünk falatozni. Hmmm, fini volt.
Miután megettük felmentünk az emeletre.
Calum szobájába lefeküdtünk az ágyra egymással szembe. Csak feküdtünk és néztük egymást. Jó volt elveszni azokban a gyönyörű szemeiben. Jó volt kicsit úgy tenni, mintha semmi baj nem lenne.
- Ap. - szólalt meg szinte suttogva.
- Igen?
- Maradj úgy. - öömm oké... Mi vagyok én szobor?!! Ebben a pillanatban a feje az enyémhez kezdett közeledni. Szemeim automatikusan lecsukódtak.
Mikor ajkaink már súrolták egymást megállt egy pillanatra. Én pedig rögtön lecsaptam ajkaira.
Egy idő után átért a nyakamra és lágy, forró csókokkal kezdte behinteni. Hát, nem mondom, hogy nem élveztem.
Ezt a filmbe illő pillanatot félbetörte az, hogy egy óriásit fújt a nyakamba ami nagyon csikizett. Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Visszahajolt arcomhoz és egy lágy csókot nyomott az orrhegyemre.
- Jó téged ilyen boldognak látni. - fúrta a fejét a nyakamba. Régebben rengetegszer csináltuk ezt. Ha valamelyikünk szomorú volt mindig lefeküdtünk és ölelgettük egymást.
- Te teszed ezt velem. - szívtam be mélyen bódító illatát.
2 hónappal később
Luke a baleset után 2 napra ébredt fel. Semmi maradandó károsodása sem történt. A fickót, aki meglőtte a rendőrök hiába keresték, nem találták meg. Calummal fantasztikusan megvagyunk. Ennél több szeretetet amit ad nekem még senkitől sem kaptam. A babánk is szépen növekszik. Már több mint 2 hónapos az én kincsem. A hasam is kezd gömbölyödni. A szüleimmel, voltaképpen inkább Eddel is kibékültünk. Bocsánatot kért tőlem és Calumtól. Mondták, hogy költözzek vissza, vissza is akartam menni, mert nem akartam zavarni a srácokat, de a szerelmem nem hagyta. Azt mondta, hogy élete szerelme, aki az ő gyermekét hordozza a szíve alatt nem megy sehova. Ashton beújított egy barátnővel. A neve Emily. Vörös egyenes haja és zöld szeme van, nagyon szép és kedves. Hamar jóba is lettünk. Sosem voltak lány barátaim. Fura, de nagyon jó is egyben. Az újságokban megjelentek a cikkek, hogy Calum Hood apa lesz. A közösségi oldalakon rengeteg levelet kaptam rajongóktól. Voltak közöttük kedvesek, de utálkozóak is. Az interneten mindenhol ott voltunk.
Épp egy boltba siettem. Az új szenvedélyem á vanília fagyi szalonnával, de mivel elfogyott a fagyi elmentem venni. Mit nem tesz velem ez a kis csöppség, fagyi szalonnával! Ohh istenem. De mondjuk finom.
Az idő már este fele járt. A srácoknak koncertjük van, itt Sydeyben. A lelkemre kötötték, hogy ne menjek el otthonról. Nos, nem tartottam be, mert ELFOGYOTT A VANÍLIA FAGYI!!!
Már csak át kellet mennem egy kisebb parkon. Nem féltem, még a sötét ellenére sem, rengetegszer voltam már erre.
Nem volt senki sem a közelbe. Egyszer csak megroppant a hátam mögött egy faágy. Rögtön hátrakaptam a fejem.
Egy fickó volt, fekete kapucni volt rajta. A sötétben nem látszott az arca.
- April, April, April. - mondogatta nyájasan a nevem. A hangja nagyon ismerős volt. A hideg futkosott tőle a hátamon.
Csak álltam ott. Gyerünk! April fuss el!
- Megmondtam, hogy még nincs vége. A kis barátodat is elkaptam, de megkegyelmeztem és nem öltem meg. Tudod, azt a magas szöszit. - kacagott fel.
Uram Isten! Ki ez?!
- Ki vagy? Mit akarsz tőlem? - kiabáltam felé.
Kisétált az egyik lámpa fénye alá. Megláttam az arcát. Nem! Az nem lehet!
- Na mi van? Nem ismersz meg? - lépett közelebb.
Ez volt az a srác, aki New Yorkban a parkban majdnem megerőszakolt.
Az arcom eltorzult. A fejére önelégült vigyor mászott.
- Látom, hogy rémlik valami.
El kezdtem olyan gyorsan futni amilyen gyorsan csak bírtam.
Hirtelen tompa és erős fájdalom hasított a fejembe. Minden elsötétült. Éreztem, hogy a földre hullok. Mindenem fáj...
Ashton még nagyjából 3 percig beszélgetett velünk, megreggelizett majd felvonult a szobájába.
A tűzhely felől mennyei illatok szállingóztak.
- Calum, mit csinálsz? - húztam fel a szemöldököm a tűzhelynél álló fiú felé.
Cal egy sejtelmes mosoly kíséretében hátra fordult és csak annyit mondott, hogy "kaját". Csak annyit válaszoltam, hogy azt gondoltam. Jááájj, te legény.
Elmerültem a gondolataimban és az hozott vissza a jelenbe, hogy a kiwi srác lerakott elém egy vastagon megrakott tányért. Volt rajta sült bacon, tojás, sajt, szalámi, piritós, azaz minden, ami egy April-es reggelihez kell. Ahww kajaa!! *_*
- Jó étvágyat hercegnőm. A teád még nincs kész.
- Mivel érdemeltem én ezt ki?! - nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.
Visszament a konyhapulthoz és mikor visszajött a kezébe volt az ő reggelije is meg a teám. Yas!
Elkezdtünk falatozni. Hmmm, fini volt.
Miután megettük felmentünk az emeletre.
Calum szobájába lefeküdtünk az ágyra egymással szembe. Csak feküdtünk és néztük egymást. Jó volt elveszni azokban a gyönyörű szemeiben. Jó volt kicsit úgy tenni, mintha semmi baj nem lenne.
- Ap. - szólalt meg szinte suttogva.
- Igen?
- Maradj úgy. - öömm oké... Mi vagyok én szobor?!! Ebben a pillanatban a feje az enyémhez kezdett közeledni. Szemeim automatikusan lecsukódtak.
Mikor ajkaink már súrolták egymást megállt egy pillanatra. Én pedig rögtön lecsaptam ajkaira.
Egy idő után átért a nyakamra és lágy, forró csókokkal kezdte behinteni. Hát, nem mondom, hogy nem élveztem.
Ezt a filmbe illő pillanatot félbetörte az, hogy egy óriásit fújt a nyakamba ami nagyon csikizett. Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Visszahajolt arcomhoz és egy lágy csókot nyomott az orrhegyemre.
- Jó téged ilyen boldognak látni. - fúrta a fejét a nyakamba. Régebben rengetegszer csináltuk ezt. Ha valamelyikünk szomorú volt mindig lefeküdtünk és ölelgettük egymást.
- Te teszed ezt velem. - szívtam be mélyen bódító illatát.
2 hónappal később
Luke a baleset után 2 napra ébredt fel. Semmi maradandó károsodása sem történt. A fickót, aki meglőtte a rendőrök hiába keresték, nem találták meg. Calummal fantasztikusan megvagyunk. Ennél több szeretetet amit ad nekem még senkitől sem kaptam. A babánk is szépen növekszik. Már több mint 2 hónapos az én kincsem. A hasam is kezd gömbölyödni. A szüleimmel, voltaképpen inkább Eddel is kibékültünk. Bocsánatot kért tőlem és Calumtól. Mondták, hogy költözzek vissza, vissza is akartam menni, mert nem akartam zavarni a srácokat, de a szerelmem nem hagyta. Azt mondta, hogy élete szerelme, aki az ő gyermekét hordozza a szíve alatt nem megy sehova. Ashton beújított egy barátnővel. A neve Emily. Vörös egyenes haja és zöld szeme van, nagyon szép és kedves. Hamar jóba is lettünk. Sosem voltak lány barátaim. Fura, de nagyon jó is egyben. Az újságokban megjelentek a cikkek, hogy Calum Hood apa lesz. A közösségi oldalakon rengeteg levelet kaptam rajongóktól. Voltak közöttük kedvesek, de utálkozóak is. Az interneten mindenhol ott voltunk.
Épp egy boltba siettem. Az új szenvedélyem á vanília fagyi szalonnával, de mivel elfogyott a fagyi elmentem venni. Mit nem tesz velem ez a kis csöppség, fagyi szalonnával! Ohh istenem. De mondjuk finom.
Az idő már este fele járt. A srácoknak koncertjük van, itt Sydeyben. A lelkemre kötötték, hogy ne menjek el otthonról. Nos, nem tartottam be, mert ELFOGYOTT A VANÍLIA FAGYI!!!
Már csak át kellet mennem egy kisebb parkon. Nem féltem, még a sötét ellenére sem, rengetegszer voltam már erre.
Nem volt senki sem a közelbe. Egyszer csak megroppant a hátam mögött egy faágy. Rögtön hátrakaptam a fejem.
Egy fickó volt, fekete kapucni volt rajta. A sötétben nem látszott az arca.
- April, April, April. - mondogatta nyájasan a nevem. A hangja nagyon ismerős volt. A hideg futkosott tőle a hátamon.
Csak álltam ott. Gyerünk! April fuss el!
- Megmondtam, hogy még nincs vége. A kis barátodat is elkaptam, de megkegyelmeztem és nem öltem meg. Tudod, azt a magas szöszit. - kacagott fel.
Uram Isten! Ki ez?!
- Ki vagy? Mit akarsz tőlem? - kiabáltam felé.
Kisétált az egyik lámpa fénye alá. Megláttam az arcát. Nem! Az nem lehet!
- Na mi van? Nem ismersz meg? - lépett közelebb.
Ez volt az a srác, aki New Yorkban a parkban majdnem megerőszakolt.
Az arcom eltorzult. A fejére önelégült vigyor mászott.
- Látom, hogy rémlik valami.
El kezdtem olyan gyorsan futni amilyen gyorsan csak bírtam.
Hirtelen tompa és erős fájdalom hasított a fejembe. Minden elsötétült. Éreztem, hogy a földre hullok. Mindenem fáj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése