Miután kikeltem az ágyból gyorsan elmentem letusolni és felöltözni. Mivel december volt, és az itt Sydney-ben egy elég meleg hónap egy rövid gatyás szettet választottam.
Hajamat hagytam, hogy göndören omoljon vállamra. A sminkem egy szájhangsúlyos smink volt, vörös rúzzsal.
Miután kész lettem még egyszer átnéztem a cuccom, majd letotyogtam a vendégszobából a nappaliba. A fiuk a kanapén ültek és engem vártam mikor megláttak a lépcsőn mindenki felsóhajtott, hogy végre elkészültem. Beültünk a kocsiba és elindultunk a reptér fele. Luke vezetett, az anyós ülésen Michael ült, én pedig Cal és Ashton között nyomorogtam hátul. Ők kényelmesen ültek. Én annyira nem... Calumon kívül a srácokat nem annyira ismertem, csak azt tudtam róluk amit Cal mondott róluk. A fiuk boldogan beszélgettek míg én feszengve üldögéltem az ablakon kifele bambulva.
- Na, mizu? - súgta a fülembe Cal, rekedtes hangjától és a meleg levegőtől kirázott a hideg.
- Semmi különös. - mondtam rendes hangon az ablakon kibámulva. A többiek is észre vették, hogy létezem ezen a földön velük egy kocsiban ülve és elkezdtek velem beszélgetni.
- Hé, Ap! Mesélj magadról valamit. - nézett rám a visszapillantó tükörben Luke.
- Rendben. De mit? - kérdeztem. Mit is mondhatnék? Komolyan nem tudom...
- Milyen zenéket hallgatsz? - fordult felém Ashton.
- Mint Calum. - válaszoltam egyszerűen egy kedves mosoly kíséretében.
- Mesélj a családodról. Van testvéred? - fordult hátra Mikey.
- Nem, nincs testvérem. Am, az én családom elég szokatlan, mert mint általában az embereknek van egy anyukájuk és egy apukájuk nekem kettő apukám van. A szüleim melegek. - magyaráztam és azon csodálkoztam, hogy ezt Cal nem mesélte nekik el.
- Ezt nem is tudtuk. - nézett rám azokkal a szép barna szemeivel Ash. - És ez milyen így?
- Hát, mivel ebbe nőttem fel nincs viszonyítási alapom, hogy milyen lenne egy anyával. Én nagyon szeretem őket, és nem tudnám elképzelni az életem nélkülük. A nevelésemben pedig szerintem semmi eltérő nincs, ami annyira kiemelkedne. - magyaráztam és még magamat s megleptem, hogy milyen összeszedetten beszéltem.
- Bocsi ha megsértelek, de téged örökbe fogadtak? - kérdezte Luke miközben egy éles kanyart vett be a járművel.
- Nem sértesz. Nem fogadtak örökbe. Benson apu béranyát fogadott, így vér szerint az ő lánya vagyok.
- Mi? Benson apu? - értetlenkedett Mike.
- Igen, mert kettő apám van így valahogy meg kell őket különböztetnem. Tehát, ha így beszélni kell róluk akkor megkülönböztetőnek Benson apunak és Harris apunak hívom őket.
- Értem. És ilyen könnyen elengedtek? - Mike nagyon kíváncsi volt.
- Igen. - mosolydúltam el. Elég hülyén éreztem magam köztük. Nem tudom, lehet, hogy csak azért, mert nem ismerem őket eléggé.
- Mesélj valami cikit a "kicsike" Calumról! Biztos nagy hülyeségeket csinált. - nevetett Luke.
-Hetedikben osztálykiránduláson voltunk csónakázni a Lake Illawarra-nál és Cal felállt a csónakba, mert egy hangya mászott a karján. - Calra néztem, aki visszagondolva az emlékre vörösödve nézett rám.- Síkított egy nagyot és a csónak megingott. A nadrágja beakadt és pucér valaggal előre esett a tanár nő ölébe akivel egy hajóban ültünk. Azután mindig ezzel szívatták szegényt. -Cal feje bevörösödött a többi fiú pedig röhögni kezdett.
- Hé, haver, ezt még nem is mesélted. - vihogott Ash és közben Calum vállára tette a kezét.
A repülő út hamar eltelt, márha fogalmazhatok így... A célállomás London volt. A szállodában kettesével foglaltunk helyet. Vagyis a fiuk, én egyedül voltam. Calum és Luke volt együtt és Ashton és Mikey. Az Ők szobaajtóik egymással szemben voltak az enyém pedig velük szemben.
Mikor beértem a szobámba az 5 bőrönddel, amit egyedül cipeltem fel (!!!) meglepett, hogy milyen letisztult mégis kifinomult volt. Nem volt telepakolva minden szarral és ez tökre tetszett.
Volt egy kis fürdő és egy picuri hűtő hozzá.
Miután kipakoltam fáradtan és álmosan dobtam magam hanyatt az ágyon. Ekkor pedig kopogtak az ajtón. Persze. Véletlenül se tudjak egy kicsit pihizni. Klassz. Felkapartam magam a puha ágyikóról és odasétáltam az ajtóhoz. Mikor kinyitottam Ashton vigyorgott le rám.
- Szia. - köszönt.
- Őő, szia. Gyere be. - álltam arrébb az ajtóból. Bejött és leült az ágy szélére. - Mi járatban itt? - kérdeztem előtte állva.
- A fiuk küldtek, hogy mondjam meg; bulizni megyünk! - nevetett és hanyatt dőlt az ágyon.
- Muszáj menni? Olyan fáradt vagyok. - nyúltam el mellette.
- Igen muszáj. Úgyhogy öltözködj.
- Jó, de akkor menj ki! - fordítottam felé a fejem.
- Rendben, megyek. - egy nyögés kíséretében feltápászkodott az ágyról és elindult az ajtó felé. -Siess! - nézett vissza.
Gyorsan kerestem valami sexyt. Végül egy fekete szoknyára egy fekete melltartóféle topra és egy farmer mellénykére esett a választásom. Kicsit nagyon semmit nem takaró, de buli vaaan!!!
A táskámat megfogva mentem ki a szobából a fiuk a folyosón vártak. Az összes fiú végigmért, de aztán mikor Cal látta, hogy a többieknek is tetszik megszólalt:
- A-aa! Így nem jöhetsz! - mutatta felém a mutató ujját. - Nem a sarokra mész hanem egy pubba! Iszkiri vissza!!
Felháborodva azon, hogy vissza küldött átöltözni rontottam be a szobába és kerestem valami takarót. Egy testre simuló fekete felül csipkeruhát választottam.
Duzzogva léptem ki az ajtón és elindultam a lift felé.
- Na, most megsértetted. - halottam Michael-t Calumhoz szólva.
- Majd megnyugszik. - vonta meg a vállát Cal. Kedves...
Calumhoz egész ide vezető úton hozzá sem szóltam. Nem az apám, hogy megmondja milyen ruhába mehetek el akárhova.A pub az egyik nyüzsgő utcán volt. Belépve megcsapott a pia és a cigaretta füst szagának keveréke, ami émelyítő volt. Luke-ot karonfogva a pulthoz sétáltunk. A többiek mögöttünk jöttek. Hogy miért pont Luke-ot kaptam el azt magam sem tudtam. Kértünk mindenkinek 1-1 rövidet, majd megint és megint és megint. A végére már mindenkiben volt annyi, hogy enyhén részegen tántorogtunk oda egy asztalhoz.
- Én megyek táncolni! Jön valaki? - néztem a srácokra. Calum rögtön felállt és odasétált hozzám majd behúzott a táncparkettre. Volt bennem annyi, hogy a haragom is elszállt. Testünk egymásénak feszült. Egyáltalán nem úgy néztünk ki mint a csak barátok. A zene ritmusára ráztuk magunkat. A hangulat egyre jobban forrósodott. Háttal álltam neki. Fenekem ágyékának feszült. Még sosem táncoltunk így. Elkapta a karom és maga felé fordított. Már nem ráztuk magunk a ritmusra csak mélyen egymás szemébe néztünk. A köztünk lévő távolság egyre jobban csökkeni kezdett. Szeretem! Már tudom! Szerelmes vagyok a legjobb barátomba! Mindig is szerelmes voltam belé! Csak ezt még magamnak is féltem bevallani. A szemem automatikusan lecsukódott. Ajkaink összeértek. Nem tudom, hogy melyikünk csókolt előbb.Szenvedélyes mégis lágy táncot jártak nyelveink. Nem tudtam megfogalmazni, hogy mi volt abba a csókba, de fantasztikus volt. Mikor levegőhiányban elváltunk levegő után kapkodva néztünk egymás szemébe. Azokba a barna szemekben teljesen elveszve és megsemmisülve néztem. Ezt nem lett volna szabad! Barátok vagytok és nem szeretők! Tudatosult bennem mit tettünk.
- Úristen! - kaptam a szám elé a kezem - Calum, ezt nem lett volna szabad!
- De miért nem? Élvezted, nem? - tárta szét a karjait.
- Igen, élveztem pont ez a baj! De részegek vagyunk! Nem tudjuk mit csinálunk. Ez biztos csak egy kis botlás volt. - nevettem fel kínosan és közben a tarkómat vakartam.
- Nem vagyok részeg. Én csak egyet ittam te meg kilencet. Nem tudom, lehet, hogy ez neked csak egy botlás volt, de nekem... - és ekkor megjelent Luke.
A nagy "party" hátra lévő részén csak ültem mint egy kuka. A többiek próbáltak hívni táncolni vagy itatni, de nem akartam. Két órakörül vissza indultunk.
A szállodába visszaérve rögtön a szobámba mentem. Letusoltam, lemostam a sminkem és a macinacimba és egy bő pólóba bújva feküdtem be az ágyba. Magzatpózba kuporodva rengeteg kérdés jelent meg lelki szemeim előtt. Hogyan tovább? Ez csak egy csók volt vagy több? Vajon neki is olyan sokat jelentett mint nekem? Rengeteg volt a kérdés, de kevés volt a válasz. Csak egy dolgot tudtam biztosan. Halálosan beleszerettem Calum Hoodba.
Szememet egyszer csak égetni kezdték a forró könnycseppek. Arcomon minél több folyt le annál nehezebben kaptam levegőt és a könnycseppekből keserű zokogás lett. Alig kaptam levegőt. Fájt. Fájt, hogy lehet, hogy most rontottam el a barátságomat. Fájt, hogy szeretem. Némán ordítotam a torkomban lévő hatalmasra nőtt gombóctól.
Egy kart éreztem a derekamon egy kezet az arcomon. A kar magához szorított a kéz pedig simogatta az arcom. Nem tudtam ki az, de szorosan hozzá bújtam. A jelenléte megnyugvást sugárzott.
- Nyugalom. Semmi baj. - Calum volt az. Miért Ő? Miért megint Ő?
- Calum, én sajnálom. Az egész az én hibám! - szorítottam magamhoz.
- Miről beszélsz? Semmi sem a te hibád. Majd reggel megbeszéljük. Most pedig aludj. - adott egy puszit a homlokomra. Imádtam amikor ezt csinálta.
- De ugye itt maradsz? - kérdeztem remegő hangon.
- Persze, hogy itt maradok. Tudod, hogy rám mindig számíthatsz.
Egymást átölelve hajtottuk álomra a szemünk egy szebb holnap reményébe.
Nos, ennyi a 3. rész. Nyugodtan írjátok meg a véleményeteket hozzászólás formájában!
xx ~Z
