Egy hónap telt el az óta, hogy Londonba cuccoltam. Calum természetesen azóta is rendszeresen hívogat és üzen, de nem csak ő, hanem a srácok is. Sosem veszem fel vagy írok vissza. Apuékkal megbeszéltem a dolgot. Azt mondtak, hogy nagyon vigyázzak magamra és bármi baj van akkor hívjam fel őket.
London szép város. Szép, de nem az igazi. Ez nem Sydney. Egy kis albérletben lakok a belvárosban a harmadik emeleten. Nem nagy. Az egész lakás egy nagy szobából, egy fürdőből és egy konyhából áll.
Éppen a nappaliban ültem és a kis Pennynek vett rugdalózókat hajtogattam a földön, mert kilenc hónapos terhesen a földön kell üldögélni, hátha kicsúszik a baba.
A televízió valami zene csatornán volt bekapcsolva. Nem figyeltem, csak azért volt bekapcsolva, hogy legyen valami hang. Nem szeretek síri csendben lenni.
"És most következik a 5 Seconds of Summer-rel készített interjú, a srácok erre a hétre nem tudni milyen okból ideutaztak a messzi Sydneyből Londonba." - mondta be az interjúztató csaj.
Rögtön felkaptam a fejem. Egyszerre nyolcszáz különböző gondolat futott végig az agyamban.
Egy fekete műbőr fotelban ült a vörös hajú fiatal nő, aki az előbb bemondta a nevüket. Először köszöntötték egymást, mikor a négy srác bejött és leült a kanapéra.A srácok ugyan olyan jól néztek ki, mint amikor egy hónapja utoljára láttam őket. Ugyan azok a fekete cuccok voltak rajtuk. Calum nyúzottnak nézett ki, de ezt betudtam annak, hogy biztos sokat döngeti a szöszit akivel megcsalt.
Jött a szokásos sablon duma, hogy milyen útjuk volt, stb. Ezután jöttek a közelgő turnéról kérdések és az új albumról. Végül jöttek a bensőséges kérdések. Ashton és Emily kapcsolatáról, akik szakítottak. Aztán Luke családjáról, Mikey gyermekkoráról és végül, de nem utolsó sorban Calumról és rólam....
"- Calum! Amint a közel múltban felrepültek pletykák, hogy a barátnős, April terhes. Ez igaz?" - kérdezte a vöröske.
"- Igen, ez igaz."- nézte a földet a kiwi.
"- És van valami információ, amit esetleg megtudhatnánk a babáról?" - pfff... Tipikus riporter. Mindent tudni akar.
"- Persze. Kislány lesz és most már bármikor világra jöhet." - mosolygott Calum. Ez az a mosoly volt, amibe ovis korom óta bele vagyok zúgva. De már nem izgat! Annyira...
" - És az anyukával mi van? Régen lehetett már titeket együtt látni."
"- Hát ami azt illeti, ő elment." - vakarta meg a tarkóját Cal.
Na! Kezd érdekes lenni.
"- Oh, sajnálom. Mi történt?" - ribaaaaanc.
"-Én..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése