9. rész

Visszatérteem!!!!!

És hoztam magammal a 9. részt is. Remélem tetszeni fog. Fingom sincs mit írjak nektek ide. Mindig minden blogger egy csomó mindent leír. De én sosem tudom mit kéne... Na, ez a magyarázatom a gyér ilyen izéimhoz. Naa, értitek! Remélem értitek. Eldöntöttem, hogy ezt a történetet még befejezem itt bloggeren és az után már csak Wattpadon fogok sztorikat írni. Aztán, hogy ebből mi lesz azt nem tudom. Bevallom őszintén, hogy nem vagyok megelégedve ezzel a résszel. Szar lett. Nagyon szar. Wattpadon kezdtem egy új sztorit, de amellett természetesen ezt is folytatom. Ha kíváncsiak vagytok arra a másik sztorira akkor hozzászólásban írjátok meg a véleményetekkel együtt.

xx ~Z

U.I: Jéééé, tudtam mit írni ide! Csodaaa!!!!

*APRIL SZEMSZÖGE*

A nődokitól a fiúk egyenesen haza vittek. 

Be mentem a házba és a nappaliba beérve megláttam apuékat kirakózni (?). 

- Szia kincsem. Milyen nyúzottnak nézel ki. Minden rendbe van? - állt fel és sétált hozzám.

Hát képzeld apu terhes vagyok! Ja, és ha ez még nem elég Calum-tól!

- El kell mondanom valamit. - pásztáztam a kopott torna csukám mintha olyan érdekes lenne. Pedig egyáltalán nem volt az csak nem mertem a szemükbe nézni.

- Mondjad nyugodtan. - jött oda Benson apu is.

Leültünk az étkező asztalhoz.

Gyerünk April! Menni fog!

- Szóval... az van, hogy... - nem tudtam befejezni, mert a csengő hirtelen megszólalt. - Majd én kinyitom. - álltam fel.

Az ajtóhoz siettem. Kinyitottam, de legszívesebben ugyan azzal a lendülettel be is csuktam volna.

- Várj! - rakta az ajtóba a lábát és így nem tudtam az orrára cseszni azt. - Beszéljük meg!

- Nem! Calum hagyjál békén! - kiabáltam rá és közben toltam az ajtót.

Ő erősebbnek viszonyult így hát kinyitottam a bejáratot.

- Beszélnünk kell! Kérlek! - könyörgött.

- Ha azért jöttél, hogy megint leordítsd a fejem akkor akár el is mehetsz. - mondtam szárazon a szemeibe.

- April! Hallgass meg légyszíves. Könyörgöm! - Azok a szemek! Nem, Benson maradj  erős!

- Kapsz 5 percet, ha nem győztél meg akkor utána elhúzol a tudod hova és soha többé nem keresel! Megértetted? - még én magam is meglepődtem a határozottságomon és azon, hogy így a szemébe mondtam.

Kicsit riadtan nézett a szemembe.

- Rendben. - megfogtam a karját és a hátsó kertbe húztam.

Ott leültünk a hintaágyba.

- Hallgatlak. - motyogtam magam elé.

- Sajnálom! Én annyira megijedtem. Hiszen ez egy baba! És mi még fiatalok vagyunk ehhez az egészhez. De, gondolkodtam és akarom ezt a gyereket ha te is. Sajnálom, hogy olyan rondán viselkedtem veled. Fontos vagy nekem és nem akarlak elveszíteni. De félek, hogy rossz apa leszek! És ezzel egyáltalán nem rontottad el az életem, sőt! Még jobbá tetted! És most itt megígérem neked, hogy mindenben segítségedre leszek! Csak hagyd, hogy bebizonyítsam ezt neked! Kérlek! - könyörgővé vált a hangja mire befejezte a mondani valóját.

Elhiggyem neki? Vagy ne? Istenem segíts nekem, mert megőrülök!!! Minden esetre mindig is megbízhattam benne. Akkor miért éppen most vágna át? 

- Calum, voltam orvosnál...

- Ugye nincsen semmi baj? - kérdezte félelemmel. Kicsit felkuncogtam, mert nagyon cukinak tartottam, hogy aggódik értem. Vagyis inkább értünk.

- Nem, dehogy. Minden rendben van. Csak kíváncsi voltam, mert lehet, hogy tévedett a teszt. De nem. Két hetes terhes vagyok. - szipogtam, de közbe kuncogtam is. Nem tudtam, hogy mit reagáljak erre az egészre.

Calum közelebb csúszott hozzám és az arcán egy hatalmas vigyor volt. Szorosan karjaiba volt.

- Ez...ez csodálatos. - morogta a hajamba boldogan.

A boldogság átjárta a testem.

Gyermeket várok a legjobb barátomtól aki egyben életem szerelme is. Mi lehetne ennél kínosabb? Ohh, így belegondolva ez tök morbid... Vagy nem is tudom. Basszus. Na, és mi lehetne ennél jobb? Nem is tudom... Talán ha Ő is ugyan így érezne irántam. Ciki.

- Annyira szeretnélek most megcsókolni. - mondta miközben kicsit eltávolodott tőlem.

Összezavar.

- Akkor tedd meg. - suttogtam vággyal teli hanggal.

Már úgy is mindegy. Ha már terhes vagyok tőle egy csók már semmi. Pff...

- De, tuti akarod? - kérdezte. Fura volt ezt hallani tőle, de egyben vicces is volt.

Már felcsinált. Most meg nem mer megcsókolni?!

- Calum, már mindegy. Elbasztuk a barátságunkat. Egy csók már semmi. - nevetem fel kínosan.

Furcsán nézett rám mire kicsit elmosolyodtam és felálltam és besétáltam a házba.

- Hé, a szüleidnek elmondtad már? - kiáltott utánam.

- Nem, akkor akartam amikor csengettél. - megfordultam és folytattam az utam.

Hirtelen valaki megfogta a kezemet, az a valaki természetesen Cal volt. Ki más is lett volna...

- A szüleid meg fognak ölni. - nyögött fel.

- Hát, az lehet.

Lenyomtam a kilincset és beléptem a házba. Calum kezét végig erősen szorítottam. Nem tudtam, hogy apuék mit fognak rá reagálni. Nem azok a vérszomjasok, de akkor is. Nem tudtam, hogy mit fognak akkor szólni ha megtudják ki is az apa. Csak az járt a fejemben, hogy ha ezt túléljük akkor mindent. Leültettük őket az asztalnál mi pedig velük szembe ültünk le. Egy hang sem jött ki a torkomon. Csak ültem ott mint egy kuka és megszeppenve néztem őket. Hol Nick-et, hol Ed-et. Calum egy idő után megszorította a kezemet ami a combomon volt az asztal alatt. Ránéztem Ő pedig bólintott egyet, hogy mondjam. Visszanéztem apuékra akik türelmesen, de kíváncsian néztek rám.

-  Szóval azt akartam mondani nektek, hogy - ennél a résznél mély levegőt vettem - terhes vagyok... - mind a ketten meglepetten néztek rám.

- Hogy mi? - kérdezték szinte egyszerre.

- Terhes vagyok. - sírtam el magam.

- Ki tette ezt veled? - kiáltott rám Ed.

Félve Cal-ra néztem aki még jobban félve nézett rám vissza. Bólintott egyet, hogy majd Ő elintézni ezt a kérdést.

- É-én voltam. - mondta alig hallhatóan.

Ed feje megfeszült és elindult Cal felé. Nick próbálta visszafogni, de kétszer kisebb volt nála ezért nem igazán járt sikerrel. Cal elkezdett futni előle.

Szép is az élet. Azt a faszt. Ha egy ujjal is bántja Calum-ot, család ide vagy oda nem állok jót magamért.

- Hogy tehetted ezt! Annyi éven át megbíztunk benned. És te meg ilyen csúnyán kihasználod a lányomat?! - ordította.

Még sosem láttam ilyennek? Mi történt az én ennivaló apukámmal? Megijedtem tőle.

- Állj! - ordítottam és is. Mindenki megállt és rám nézett. - Én akartam! Nem az ő hibája! De ne aggódj elmegyek! - rohantam fel a szobámba.

Elővettem egy nagy bőröndöt és ami csak a kezembe került beleszórtam.

Kb. 10 perc múlva lementem a nagy csomaggal együtt. Amit elég nehezen rángattam le a lépcsőn.

Ed nem volt sehol. Nick és Cal pedig az asztalnál ültek kínos csendben. Ahogy megláttak mind ketten felálltak.

- Cal megyünk? - kérdeztem.

- Persze. Ha ezt akarod. - sétált mellém.

- Nem kell ám elmenned! Én örülök nektek! Meg a babának is! Apáddal meg ne foglalkozz. Tudod milyen forró fejű. - mosolygott Nick.

- Először is mi - mutattam Calum-ra aztán magamra - nem vagyunk együtt. Másodszor pedig elmegyek, mert nem akarom ezt a hisztit hallgatni minden nap amit most levágott. Elmúltam 18, ergo felnőtt vagyok hivatalosan. Oda megyek ahova akarok és azt csinálok amit akarok. Úgy hogy most lelépek. - odaléptem hozzá és megöleltem - Ne aggódj miattam. Vigyázok magamra. - súgtam a fülébe.

- Renden de ha bármi baj van azonnal szólj.

- Megígérem.

Cal berakta a bőröndöm a kocsija csomagtartójába beült mellém és elindultunk.

- Figyelj, nem akarok zavarni, de egy-két napra meghúzhatnám magam nálatok? Csak ameddig nem találok albérletet. - néztem rá.

- Ne hülyéskedj már azzal, hogy albérletbe mész! Nálunk maradsz!

- Nem akarok teher lenni nektek.

- Nem vagy az! Szeretünk. Te is közénk tartozol. - jó volt hallani,  hogy közéjük tartozom. Jó érzés volt tartozni valahova.

A fiuk nem voltak otthon.
Calum a csomagomat rögtön a szobájába vitte. Ezek szerint vele alszom. Nekem nem probléma!

- Ap. Mondanom kell valamit. - ült le az ágyára.

Megpaskolta maga mellett a matracot jelezve, hogy üljek le mellé.
Leültem mellé és ő megfogta a kezemet. WOW!!

- Figyelj, én sosem úgy tekintettem rád mint... mint egy barátra. Vagyis úgy is, de inkább máshogy... De gondolom erre akkor már rá jöttél amikor lefeküdtünk. Csak azt akarom mondani, hogy szeretlek. - szinte már suttogta.

MI??? CALUM HOOD MOST KOMOLYAN SZERELMET VALLOTT NEKEM??
WTF? El sem hiszem. Ha tudná mennyit ábrándoztam ezen.  Cal szeret! Szerelmes belém! BELÉM!

Kicsit elbambultam.

- Ilyen nyomorékul még soha senki nem vallott szerelmet senkinek. Istenem. Tudtam. Nem kellett volna elmondanom... - állt fel az ágyról. És fel alá kezdett el mászkálni. - Sajnálom.

- Calum, én is szeretlek! - ugrottam a nyakába és számat azonnal az övének nyomtam

Nyelveink erotikus táncot jártak. Még sosem csókolt így meg azelőtt senki.

- Öhm, srácok... - szólalt meg hirtelen valaki. Hatalmas mosollyal az arcomon néztem  a hang irányába.

Rögtön szétrebbentünk. Az ajtóban Ashton állt könnyes szemekkel.

- Mi történt? - kérdeztem.

- Luke. - folyt le egy könnycsepp az arcán - Luke-ot meglőtték. Kórházban van.