8. rész

Hi Guys!!!

Meghoztam nektek az új részt. 

Remélem, hogy tetszeni fog. 

A véleményeteket várom. Imádlak titeket!

xx  ~Z

Reggel mikor felébredtem (azaz inkább délután) egyedül feküdtem az ágyban. Visszagondoltam a tegnap este történtekre és emlékeztem arra, hogy Calum mellettem aludt el.

Akkor most hol van?? Vagy csak az egészet álmodtam? Remélem... 

Benéztem a takaróm alá. Meztelen voltam.

Mégsem álom volt?? Óó, ne ne ne ne ne neee!!!! Vége az egésznek. De olyan jó volt. De közben mégis! Ő a legjobb barátom! A barátok nem fekszenek le egymással! Hisz pont ez a barátság lényege. Olyan, mint a házasság szex nélkül. El vette a szüzességem! Calum Hood, aki óvoda óta a leges legjobb baráton elvette a szüzességem! Ebből semmi jó sem fog kisülni...

Az ajtó hirtelen kinyílt és visszafeküdtem azt tettetve, hogy alszom. Az ágy besüppedt mellettem és az arcomat az illető kis puszikkal lepte el. Mámorító illata az orromba szökött. Calum volt az.

Istenem...

Kinyitottam a szememet. Mosolyogva nézett le rám.

- Szia! - morogta az ébredés utáni rekedtes hangján.

- Szia. - mosolyogtam. - Mikor keltél?

- 10 perce, csak ki mentem WC-re. - bebújt mellém az ágyba és éreztem, hogy nem nagyon van rajta ruha... De akár mennyire is kellet volna egyáltalán nem zavart.

- Calum, rajtad nincs ruha?

- Igen. Úgy ahogy rajtad sincs. - ölelt magához.

- Cal, azt hiszem ezt az egészet meg kéne beszélünk. - mutattam kettőnkre. - Várj! Apuék mit szóltak hozzád? Nem láttak meg segg pucéran mászkálni a házba?

- Hagytak egy cetlit, hogy elmentek 3 napra valami tóhoz. - mondta.

Persze. Nem is ők lennének. Biztos elfelejtették, hogy szülinapom van...

- Szerintem is meg kéne beszélnünk. - hajtotta le a fejét. Tudta, hogy most jön a vita.

- BOLDOG SZÜLINAPOT!!! - ugrott be az ajtón a banda maradék 3 tagja. Hirtelen a takarót magamhoz ölelve ültem fel az ágyban. Calum hasonlókép cselekedett. Az arcom kezdett hasonlítani egy paradicsomhoz.

Úristenem! Hát ez nagyon ciki!!!

A fiúk megszeppenve álltak az ajtómba.

Hogy jöttek be? Mondjuk ez most annyira nem lényeges. Hogy fogjuk ezt kimagyarázni?!

- Ti... lefeküdtetek? - kérdezte Ashton. Egyszer rám egyszer pedig Calum-ra nézett.

Nem szóltam semmit.Csak ültem ott mint egy kuka.

- I-igen... - nyelt nagyot Cal.

Most biztos egy utolsó lotyónak néznek... Meg is értem.

- Őőőő, szerintem mi megyünk. Majd beszélünk. - tolta ki Luke a másik 2 srácot az ajtón.

- Calum. Ez rettentő cinkes volt. - nevettem fel kínosan.

- Igen... ez az volt. - túrt bele hajába ami kócosan állt össze-vissza. - Figyel, sajnálom a tegnapot. Én csak... Olyan szép vagy és én csak egyszerűen elfelejtettem mit szabad és mit nem. De egy ideje... - itt elhalkult.

- Igen? Egy ideje? - kíváncsi voltam.

- Mindegy. Majd máskor elmondom.

- Rendben. - baszódj meg Calum Kibaszott Hood! - Felejtsük el, jó? - ezeket a szavakat fizikailag fájt kimondanom.

Ha arra nem képes, hogy elmondja akkor inkább felejtsük el. Neki ez simán menni fog. De nekem nem, mert halálosan és menthetetlenül belezúgtam. 

- Ha te ezt akarod... - kezdett el öltözni.

~*~

15 nap. Ennyi telt el mióta Calum-mal lefeküdtem. Csodálatos volt az egész. De az élet nem egy tündérmese, azóta ha találkoztunk nem beszéltünk és hiába mondja azt, hogy semmi sem változott. én tudom, hogy igen is változott. Kerül. A kurva életbe is! Leszar! 

Épp a srácokkal ülök a házukban. Nagyon szépen berendezték.

- Kérsz valamit enni? Gyere mindjárt kész a spagetti! - kiabált a konyhából Ash.

Odamentem hozzá, de amint megéreztem a spagetti szagát hányingerem lett.

Befutottam a WC-be és kidobtam a taccsot.

- April, minden rendbe? - futottak utánam mind a négyen. De mielőtt válaszolhattam volna megint belehánytam a WC-be.

- Biztos csak elrontottam a gyomromat. - motyogtam.

Lehúztam a budiban való tegnapi ebédem és a mai reggelim, majd kiöblögettem a számat.

Mi lehet a baj? Nem ettem semmi olyat. Várj! Az nem lehet! Hiszen Calum-mal védekeztünk! Vagyis nem emlékszem... Kell egy terhességi teszt. A rohadt életbe már!

Mint akit puskából lőttek ki úgy rontottam ki a fürdőből a táskámért.

- Hé, Ap, mit csinálsz? - kérdezte Mikey.

Nem mondhatom azt, hogy "Ja, csak elmegyek egy terhességi tesztért, mert Calum-mal nem védekeztünk."

- Öhm, el kell mennem valahova. - mentem az ajtó felé.

- Várj. Elviszlek. - szólt utánam Luke.

- Nem kell.

- De igen! - kapta fel a pultról a kocsi kulcsot.

Beültünk a kocsiba és elkezdett dobolni ujjaival a kormányon.

- Na? Hova ilyen sietősen? - kérdezte miközben riadt, aggodalommal teli arcomat fürkészte,

- A gyógyszertárba. - suttogtam magam elé.

Rá néztem. Tágra nyitott szemekkel nézet rám.

- Ne mondj semmit csak vigyél oda. - parancsoltam neki.

Elindította a motort és elindultunk.

Fél óra múlva már vissza fele tartottunk. Azt mondtam neki, hogy Aspirint vettem, mert a kocsiban megvárt ameddig bementem megvenni a tesztet.

Amint vissza értünk hozzájuk, mert nem vitt haza, hiába is kértem, elmentem WC-re, mert pisilnem is kellet na meg a teszt...

Bezárkóztam és rápisiltem (xd). Várnom kellet 3 percet.

Legyél negatív! Nem lehetek terhes 18 évese! Egyetemre kell mennem! Még fiatal vagyok ehez az egészhez!

- Minden rendbe? - kopogott Ashton.

- Persze. Mindjárt megyek. - szóltam ki remegő hangon a csapnak támaszkodva.

Ránéztem a telefonom órájára.

Letelt az idő.

Megnéztem.

Két csík. Azaz pozitív. 

Megfogtam ég beraktam a táskámba. Megmostam az arcomat majd ügyetlen léptekkel léptem ki a mosdóból.

A nappaliban a fiuk TV-tek. Amint beléptem a helyiségbe mindenki rám nézett.

- De sápadt vagy. - szólalt meg Michael.

Nem is tudom miért vagyok az...

- Calum, beszélhetnénk? Négy szem közt? - reménykedve pillantottam rá, mert az elmúlt 15 napba a "szia" volt az egyetlen szó amit a másiknak mondtunk.

- Ja. -állt fel a kanapéról. Az emelet felé indult én pedig utána mentem.

Az ajtaját becsuktuk aztán leültünk az ágya szélére egymás mellé.

- Mit szeretnél? - nézet rám semmit mondó tekintettel.

A táskámból ki vettem a terhességi tesztet. A kezébe nyomtam és sírni kezdtem.

- Pozitív lett. - mondtam zokogva.

Calum rám nézett. Az arca kifejezéstelen volt. Megőrültem attól, hogy nem tudtam mit gondol.

- Tönkre tetted az életem! - kiáltott rám. - Nem lehetsz az! Ez nem lehet! - állt fel. Kiabált velem, de nem csak az én hibám volt. Ő ugyan annyira benne volt mint én. Szavai hallatán egyre jobban zokogtam. "Tönkre tetted az életem." -  Takarodj innen! - meg sem mertem szólalni. Szavai rettenetesen fájtak. Ez egy baba, egy kisbaba, aki semmiről sem tehet.

A tesztet rádobta az ágyra majd a kinyitotta az ajtót és kirohant rajta, hallottam egy ajtócsapódást.

Elment.

Meg soha nem láttam ilyennek. Sose beszélt vagy viselkedett így velem. Nem is hallgatott meg. Nagyon fájt.

Az ágyára kuporodva sírtam.

A Mikey és Luke jött be a szobába.

Letérdeltek az ágy elé.

- Mi történt? Miért lett ilyen mérges Calum? - kérdezte félénken Luke.

Nem mondtam semmit csak a kezébe nyomtam azt a rohadt tesztet.

A két fiú szeme elkerekedett.

- April, elviszlek orvoshoz! Nem mindig jók ezek az izék. - simított végig a karomon a kék hajú barátom.

Nem szóltam egy szót sem csak felálltam és a fiukkal együtt elindultunk a kocsihoz.

Az orvoshoz egyedül mentem be. A két srác a váróban várt rám.

- Jó napot! - köszönt rám egy 30-as éveiben járó, vörös hajú nő.

- Jó napot. - próbáltam egy mosolyt eröltetni az arcomra, de inkább vicsorgás lett belőle.

- Dr. Henderson vagyok. Mivel jött hozzám? - mondta a doktor nő.

- Megszeretném tudni, hogy tényleg terhes vagyok-e vagy csak tévedett a teszt.

- Rendben. Akkor felvesszük az adatait majd elvégzünk egy ultrahangot. - mosolygott rám.

Miután kitöltöttem az adatlapot felfeküdtem a vizsgáló asztalra. Dr. Henderson hideg zselét  nyomott a hasamra aztán a kis gépet rányomta és húzogatni kezdte.

A képernyőt tanulmányozta. Közbe pedig kérdéseket tett fel amikre válaszolgattam.

Lerakta kütyüt, adott egy törlőt amivel letöröltem a hasam.

- Gratulálok anyuka! Magya 2 hetes terhes. - mosolygott.

Egy könnycsepp folyt le az arcomon. Csak egy.

Megbeszéltük, hogy mikor lesz a következő vizsgálat. Adott némi tanácsot és azt mondta bármi gond van nyugodtan hívjam fel.

- Viszlát és mindent köszönök. - léptem ki az ajtón.

Anyuka leszek. A szívem alatt hordozom a gyermekem. Végül is ha apuék nem ölnek meg akkor minden jó lesz. Az egyetemre majd 3 év múlva jelentkezek újra. Még ha Calum-nak nem is kell a gyerekünk én akkor is fel fogom nevelni. Kapja be!

A kettő srác kíváncsian nézett rám. Nevetve a nyakukba ugrottam.

- Anyuka leszek! - nevettem. Egyre jobban örülök. Nem úgy fogom fel, hogy tönkre ment a fiatalkorom.

Miért kéne siránkoznom, hogyha örülhetek is neki?

- Örülsz? - kérdezte Mikey.

- Igen.

*CALUM SZEMSZÖGE*

Nem kellett volna így beszélnem April-vel, mert az én hibám is. De nagyon meglepett. Akkor mikor elmondta dühös lettem és meg ijedtem. Rettentően szeretem őt, és nem csak úgy mint egy barátot. Mi tagadás, belezúgtam. Mikor lefeküdtünk az volt életem legcsodálatosabb éjszakája. Akár milyen nyálasan is hangzik. Ez az igazság. De erre az egész apaságra nem érzem, hogy készen állnék. 

- Calum várj már! - kiabált utánam Ashton. 

A közeli parkban ért utól. Leültem egy padra Ő meg mellém.

- Terhes! Érted? April terhes és én vagyok a gyerek apja! - ordítottam rá.

- Mi? - vágott elég furcsa fejet.

- Jól hallottad. - temettem tenyerembe az arcomat.

- Próbáld meg úgy felfogni, hogy ez nem rossz dolog! Hallottuk, hogy miket vágtál a fejéhez. Gondol bele, hogy mit érezhetett Ő. - kösz, mert eddig mintha nem lett volna lelkiismeret furdalásom miatta.

- De hiszen ez egy gyerek! 19 éves vagyok. Készen állok én arra, hogy apa legyek? És ha elrontom? - kérdeztem.

- Döntsd el magadba és kérj tőle bocsánatot. - paskolta meg a vállam. 

Felállt és elindult haza felé.

Beszélnem kell April-vel!